Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A forradalmi változások és a magyarországi egyházmegyék álláspontjának hatása az erdélyi római katolikus egyházmegyére 1848-ban
A forradalmi változások és a magyarországi egyházmegyék 55 nyitotta, s abból az összesítésbe is, amelyet a kassai püspöknek a munkálatok végén megküldött.96 Az elkezdődő zsinati előkészületek, majd pedig maga a zsinati munkálat a fentiekben ismertetett összes javasolt tárgyalási pontot érintette, azokat is, amelyek egyik-másik listáról hiányoztak. A forradalmi hangulat az Erdély-szerte megtartott tanácskozások jegyzőkönyveiből egyértelműen kicseng; sőt a tárgyalásokról még érdekesebb, pezsgőbb képet nyújtanak az azokon készült friss feljegyzések, amelyeknek csupán letisztázott változata a végleges jegyzőkönyv. A megfogalmazásának története talán többet mondóbb, mint maga a jegyzőkönyv. Az egyes kérdésekről külön bizottmányok készítenek javaslatokat, amelyeket a gyűléseken megvitatnak. A viták időnkénti hevességét éppen azok a levéltárban rejtőzködő lapok jelzik, amelyek tele vannak áthúzásokkal, beszúrásokkal, lapszéli megjegyzésekkel. Ezek az iratok a korabeli vágyakról, problémákról adhatnak beszédes képet. így a jogi érvényességtől akár függetlenül, a forradalmi hangulat szempontjából értékelhetjük azt a munkálatot, amelyet 1848 őszén a Kolozsváron összegyűlt vegyes státusgyűlési és zsinati képviselők kifejtettek. A zsinati tárgyalások erdélyi specifikumaként tartható számon, hogy ezt megelőzte a fejedelemség korától hatékonyan működő erdélyi vegyes- státusi munkálat. Ennek során több olyan kérdés is napirendre került - a püspök kifejezett javaslatára —, amely a magyar püspöki kar elképzelése szerint az egyházmegyei zsinaton kellett volna, hogy megvitatásra kerüljön. így ezekben a kérdésekben Erdélyben a klerikusok a világiakkal együtt fogalmazzák meg meglátásaikat, s ami ugyancsak jelentős, döntéseiket. Az egyházmegyei zsinat során a pozsonyi törvényekre reagálva egyértelmű az erdélyi egyházmegye papságának magatartása, mikor is az egyház belső autonómiáját megfogalmazzák. A püspök-kinevezési jognak a polgári kormány által történt gyakorlása ellen tiltakoznak, miközben azt is megszövegezik, hogy a három jelöltet a vegyes státusgyűlés kellene, hogy kijelölje, ezek közül a káptalan választva meg az új püspököt. Ez értelmezhető úgy is, hogy a világiakból is álló fórumra biznák a jelölés jogát, ami mindenképp jelentős, valóban forradalmi javaslatként is értékelhető. Ugyanakkor az is tény, hogy a státusgyűlés jogkörének felsorolásából ez a jelölési jog hiányzik. A kegyúri jelölési jognak - amelyet a zsinataié atyák fenntartani javasoltak, még abban az esetben is, ha a kegyúr nem teljesíti kötelességeit - kiterjesztése a hívek által is történő püspökjelölésre nem kizárható óhaj a zsinat részéről. A kanonok, esperesek választása során ezzel a demokratizáló tendenciával is találkozunk. A zsina- tolók a püspök abszolút kinevezési jogát megpróbálták ugyan megszorítani, de Kovács Miklós püspök jó érzékkel tudta a túlfűtött törekvést ellensúlyozni. Egyházjogi tisztánlátása és jó diplomáciai érzéke lehetővé tette, hogy a tárgyalásokon elhangzó túlzó javaslatok kapcsán is a püspök 96 96 GYÉFKL. EZs, d. I. í/e. 1085/1848. - Kovács Miklós püspök átirata az egri érsekhez, a veszprémi, pécsi, besztercebányai, kassai püspökökhöz, illetve Nádasdy Ferenc kalocsai érsekhez, Kolozsvár, 1848. szeptember 6.
