Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A forradalmi változások és a magyarországi egyházmegyék álláspontjának hatása az erdélyi római katolikus egyházmegyére 1848-ban
A forradalmi változások és a magyarországi egyházmegyék 43 óvatosságáért, hanem azért, mert furcsának tartja, hogy annak ellenére vonakodott a petíció aláíratásától, hogy tudatában volt annak, hogy miért nem került hivatalos iktatószám és aláírás a felhívásra. A petíciót sürgető felhívásról ugyanis a gyulafehérvári papsággal tartott gyűlésen döntöttek, amelyen részt vett Keserű Mózes és Vitos Gergely,35 akiktől Kedves István plébános a gyűlésen elhangzottakat személyesen is megtudhatta. Ezért a püspök felszólítja a kolozsvári plébánost, hogy „ez ügyben avatott káplány Vitos Gergelyt maga mellé véve intézkedjék”.36 Kedves István óvatosságát valóban elmarasztalhatnánk, ha más kerületekben is hasonló helyzettel nem találkoznánk. A felhívás félreérthetőségét azonban az egyházmegye más pontjairól érkező levelek is bizonyítják. „Mohó nyugtalansággal ölelök a Nagy Méltóságod pecsétji alatti nyalábot abból vigasztalást mentendők, abban leendőink iránytűjét feltalálandók, de zsibbadt merültség lankasztá telkeink szent örömét: mert az óhajtva várt Fő Pásztori leirat helyett, idegen kezektől költ minden hitelesség nélküli iratokat lelénk” — írják a Gelencén tartott esperesi tanácskozás jegyzőkönyvből a püspöknek átküldött kivonatban a kézdi-orbai kerület papjai is.37 Ugyancsak erre hivatkozik a csíksomlyói beadvány is.38 Az óvatosságnak tudható be, hogy elsősorban a nemzeti feszültségektől is terhes kerületekben az aláíráshoz szükséges gyűlést össze sem hívják. Brassóban például az Unió kiváltotta feszült hangulat miatt 39 csupán a nép képviselőit hívja egybe az esperes, de így is csak néhány helység (Bárót, Miklósvár, Sepsiszentgyörgy, Szentiván) képviselői voltak hajlandóak aláírni a petíciót.«0 Medgyesen szintén az unió kérdése zavarta meg az aláírást. Az itteni lakosság nem hajlandó az aláírásra, amíg az Uniót az uralkodó meg nem erősíti.«1 Azt se feledhetjük azonban, hogy ezek a feszültségek nem mindig okoztak hasonló gondot. Abrudbányán, az Érchegységnek«2 a polgárháború viharaiban sokat szenvedett bányavidéki esperesi kerületének központjában 35 * 37 * 39 * * * 35 Mindketten Kolozsváron tevékenykednek. Előbbi, mint kanonok, iskola- igazgatóként, utóbbi püspöki titkári teendőket is ellátva. 36 GYÉFKL. Pl. - 393. d. 36. cs. 634/1848. - Gyulafehérvár, 1848. május 11.: Kovács Miklós püspök válaszlevele Kedves István plébánosnak. 37 GYÉFKL. Pl. - 393. d. 37. cs. 688/1848. - Gelence, 1848. Pünkösd hava 17.: Kádár Antal esperes és Elekes István jegyző által aláírt esperesi tanácskozási jegyzőkönyv, átküldve Kovács Miklós püspöknek. 38 GYÉFKL. PL - 391. d. 24. cs. 824/1848. - Összegyűjtött aláírások a petícióval kapcsolatban: Csíksomlyó, 1848. június 4. 39 A szászok köztudottan az unió ellenzői voltak, Brassó pedig jelentős szász szellemi központ. «° GYÉFKL. PL - 391. d. 24. cs. 824/1848. - Összegyűjtött aláírások a petícióval kapcsolatban: Brassó, 1848. június 18. «* GYÉFKL. PL - 391. d. 24. cs. 824/1848. - Összegyűjtött aláírások a petícióval kapcsolatban: Erzsébetváros, 1848. június 28. «2 Az itt többségben élő román lakosság az 1848 májusában tartott balázsfalvi gyűlésig nem látott problémát az unió elfogadása és nemzeti, de elsősorban társadalmi követelések közt, viszont ezt követően a szászokhoz hasonlóan az ellenforradalom oldalára sodródtak. Ennek lett a következménye az erdélyi polgárháborús konfliktus-sorozat a magyar és román lakosság közt.
