Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A forradalmi változások és a magyarországi egyházmegyék álláspontjának hatása az erdélyi római katolikus egyházmegyére 1848-ban
42 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) hozzánk beküldeni buzgólkodjék.”32 A petíciók aláírását szorgalmazó körlevelének kiküldéséről értesíti a magyar püspöki kart is. Az esztergomi káptalannak írt válaszlevelében rámutat, hogy „felszólításunk az erdélyi megyében termékeny földre talált, úgy hogy örömmel írhatom, hogy a magyarhoni katholikusoknak általunk is elfogadott petitioja, egy- rokonszenv és pártolásra buzdító levél kíséretében megyémben épen azon naptól fogva járja a körutat, melyben önök felszólítása költ”.33 A forradalmi hangulat által előidézett bizonytalanság az aláírások kapcsán is éreztette hatását. A papság felelősségtudatát bizonyítja az az óvatosság, amellyel a petíció kérdését kezelik. Kedves István kanonok, kolozsvári plébános, miután a petíció aláírására buzdító felhívást megkapta, ennek az óvatosságnak ad hangot. „Jött hozzám K[ároly] Fejérvári consistoriumtól írt czím alatt, egy felszólítás is, s a mellett a katholika Egyház érdekében írt, s az ország Gyűlésére bé adni intézett négy pontból álló petitio is, de a felszólítás, bár is ha tartalmában az tűnik ki, mintha a M[éltósá]gos consistorium nevében írva volna, senkitől sincs aláírva, sem számmal szokás szerint ellátva, pedig abban az parancsoltatik, hogy tartsak sietve Esperesi gyűlést, holott is a petitios ívet a Plébánus urakkal írassam alá nemcsak, hanem a Világi Rendből is mind magam szereztessek, kik közül a kik írni tudnak, kivált a Főbbek Személyesen, mások nevében pedig az e tárgyban tartandó Megye Gyűlés írja alá a peticios ívet.”34 Kifejti, hogy a petíció tartalmával messzemenően egyetért, viszont „a mostani forradalom idején ily kényes dologban minden aláírás nélkül Felsőség nevében tett felszólításra én lépést nem tehetek, hacsak Ex[cellenti]ád, vagy a M[éltósá]gos Consistoriumtól hiteles erejű, s tekintélyes Parancs által fel nem szólíttatom”. A püspök válaszlevelében megnyugtatja az aggodalmaskodó plébánost. „A Magyar Nemzet Gyűlésre beadandó petitiók szétküldése, s az Espereseknek az iránti fölszólítása hírem nélkül nem történt; hogy pedig ezen fölszólítás alá nem íratott, s hivatalos szám alatt nem küldetett, az éppen óvatosságból tétetett, nehogy a világi katholikusok azt gondolják, hogy az egyházi kormány ez ügyben is parancsolólag akar fellépni, és a világiakat valamire erőltetni kívánja a maga érdekében, hanem úgy tétetett az indítvány, hogy lássa, értse mindenki, miszerint ez által a katholika religio egyház szent ügye s az egész katholikus Státus érdeke karoltatott föl s ezt meg értvén önkényt járuljon aláírásával az ügy Pártolásához, hogy e szerént mentői több önkénytes aláíró eszközöltessen s az egész kath[olikus] Status képviseltessen.” Levelében a püspök továbbá megrója az aggodalmaskodó plébánost, nem az 32 33 34 32 GYÉFKL. Pl. - 389. d. 4. cs. 707/1848, 389. d. 11. cs. 821/1848. - Gyulafehérvár, 1848. május 1.: Kovács Miklós püspök körlevele a kerületi esperesekhez. Aláírás nélkül. 33 GYÉFKL. Pl. - 389. d. 3. cs. 687/1848. - Gyulafehérvár, 1848 Május 20.:Csíktusnádi Kovács Miklós erdélyi püspök válaszlevele az esztergomi főkáptalanhoz. 34 GYÉFKL. PL - 393. d. 37. cs. 634/1848. — Kolozsvár, 1848. május 10.: Kedves István plébános, kolozs-dobokai kerületi esperes levele Kovács Miklós püspökhöz.
