Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - TANULMÁNY - Vörös Géza: Állambiztonság és egyházak
6 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) Megszorító intézkedései ellenére a Kádár-korszak egyházpolitikáját az jellemezte, hogy megpróbálta a Rákosi-rendszert túlélő egyházakat felhasználni az állam, a párt érdekeinek érvényesítésére, nemzetközi helyzetének erősítésére, elfogadtatására. Tevékenységüket - ellenőrzött keretek között - folytathatták, sok esetben jobb körülmények között, mint korábban, de cserébe az állampárt politikájának támogatására kellett buzdítaniuk híveiket.« Az MSZMP Politikai Bizottságának (PB) 1958. június 10-i határozatáról szóló tájékoztatóban megfogalmazták a következő évtizedek egyházpolitikájának alaptézisét, miszerint: „Mivel az egyházak a szocializmus körülményei között is hosszú ideig létezni fognak, szükséges a szocialista állam és a különböző egyházak közötti együttműködés.”15 16 * 1958-tól a sztálinista módszereket fokozatosan a kifinomultabb eszközök váltották fel.‘7 A kialakuló népfrontpolitika sikerét jelezte, hogy az egyházakon belül egyre inkább az állam iránti lojális irányvonal került előtérbe, amit az 1958. júniusi határozat is szorgalmazott.18 19 A harcot immár a vallásos világnézet és nem az egyház ellen kellett megvívni, ezért vált hangsúlyossá az ideológiai oktatás: „a proletárdiktatúra államának egyik fő feladata az egész nép szocialista át nevelése”.« A békemozgalom erősítése, a lojális egyházi személyek támogatása, a társadalom folytatólagos ateista ideológiai dresszírozása volt a cél, és kategorikusan kizárták annak a lehetőségét, hogy az egyházak a meglévő jogi kereteken túl az ifjúság nevelésével is foglalkozhassanak.20 A vallásszabadság „csupán a templomban gyakorolható vallásosságot” jelentette.21 Bár a szigorítás és a tűrés egyházpolitikája váltakozott, az MSZMP PB 1968. március 4-i határozata már alapvetően sikeresnek ítélte az előző tíz évet.22 * * * Az állam és az egyházak kapcsolatának erősítését tűzték ki célul, természetesen a párt által meghatározott formában és keretek között. Az ún. egyházi reakcióval szembeni politikai fellépés szükségességét továbbra is deklarálták.28 Az 1970-es évektől kezdve megfigyelhető általános enyhülés az egyházak és az állam viszonyában is éreztette hatását. Az MSZMP PB 1973. 15 Mészáros István: Kimaradt tananyag. II. köt. A diktatúra és az egyház 1957-75- Bp., 1994. (továbbiakban: Mészáros, 1994.) 200. p.; Gárdonyi Máté: A Magyar Katolikus Egyház önértelmezése a pártállam idején. In: Vigilia, 2004.1. sz. 28-29. p.; PÁL, 1995.195-199. p. 16 Balogh-Gergely, 2005.1003. p. '7 Balogh, 1997.392-394. p. 18 „A megüresedő püspöki és más vezető állásba kizárólag lojális egyházi emberek kerülhetnek.” Balogh-Gergely, 2005.1005. p. 19 Köbel, 2005.133. p. 20 Balogh-Gergely, 2005.1006. p. 21 Mészáros, 1994. 202. p. 22 Köbel, 2005.137-139. p. 28 Tabajdi Gábor - Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956-90. Bp., 2008. (továbbiakban: Tabajdi-Ungváry, 2008.) 45. p.
