Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 3. szám - RECENZIÓK - Radó Bálint: Vallás és etnikum Közép-Európában

134

Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009)

egyenlőtlenül oszlott meg: Ausztriában 57 %, Magyarországon 33,5 %. Miközben az ausztriai zsidók 94 %-ban nemzetiségként határozták meg önmagukat, a magyarországiak csak 69 %-ban tették ugyanezt. A többi izraelita vallású vagy magyarnak vagy németnek vallotta magát. Felekezeti sokszínűség szempontjából is rendkívüli volt a Habsburgok birodalma: a latin és görög kereszténység, a protestantizmus legkülönbözőbb irányzatai (főleg Magyarországon) képviseltették magukat, de ugyancsak Magyarországon számottevő erőt jelentett a még 1646. évi ungvári unió révén az Apostoli Szentszékkel egyesült, a „nagy” görög ortodoxia által szakadárnak és eretneknek tekintett görög katolikus népesség.

Gábrity Molnár Irén Vallási magatartás a multietnikus Vajdaságban című előadásában, amelyben táblázatokat, grafikonokat szép számmal találunk, azt a hipotézist bizonyította, hogy a magyarul Bács- ka-Bánátnak nevezett területen a lakosság nemzeti és vallási hovatartozása között jelentős összefüggés található. Igaz ez akkor is, ha a második világégés után a titoista ún. Jugoszláviában egyre többen vallották magukat ateistának. Figyelemreméltó azonban, hogy a politikai és nacionalista események hatására, 1991-ben mindössze 2 % tartotta magát hitetlennek. Kiemelendő, hogy az elcsatolt Bácska-Bánátban egyre tragikusabb mértékben kisebbségbe szoruló magyarság az egyházai és vallása iránti kötődését folyamatosan megszilárdítja.

Mohos Mária Zsidó borkereskedők a Balaton-felvidéken címmel megtartott előadásának írásos változatában először a terület római korra visszamenő bortermelő hagyományáról olvashatunk. Az itt a 19. század második felében megtelepülő zsidó borkereskedők egyre nagyobb szerephez jutottak a borkereskedelemben. Mivel ebből nagy bevételekre tettek szert, hazafias érzelmű izraelitákként a Keszthely- Tapolca illetve a Budapest-Székesfehérvár-Tapolca vasútvonal kiépítéséhez is jelentős összegekkel járultak hozzá. A filoxéra-járvány után fontos volt a terület szőlőbirtokainak megújításában kifejtett tevékenységük. Sokan közülük idővel virilisták is lettek.

Érdekes tanulmányt olvasunk Vajda JúuÁtól „Láger-frász” - avagy amikor a zsidó valláshoz való visszatérés a soában gyökerezik címmel. Kérdéses, vajon hogyan élik meg magukat zsidókként lelkileg a holokausztot átélt nemzedék unokái. A cikk a Szombat c. izraelita folyóirat 2003-ban végzett kutatására épít, amelynek során Beával, egy 1974-ben Budapesten született zsidó lánnyal „találkoztak”. A tanulmány bemutatja a nagyszülők által személyesen átélt borzalmaknak a szülőkben lecsapódó hatását, továbbá azt, hogy az unoka mindennek a tükrében mikét döntött amellett, hogy tudatosan vállalja zsidóságát.

Vallási együttélés (katolikusok, protestánsok, ortodoxok, izraeliták a magyarországi sváb községekben) címmel adott elő BlNDORFFER Györgyi. A „Schwabenzug” keretében a 18. században a Magyarországra telepített németek döntő többsége római katolikus vallású volt. Jobbára II. József idején érkeztek ágostai evangélikusok. Az utóbbiak egyik központja Gyönk. A németek, akiknek zöme a közhiedelemmel ellen