Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 3. szám - RECENZIÓK - Radó Bálint: Vallás és etnikum Közép-Európában

Recenziók 133 birtokba kellett vennie a plébániákat. Ezek mellet fel kellett állítani a papi szemináriumokat. A szerző kitér a joghatóság kérdéskörére, a iurisdtictionális jellegű határvitákra. A veszprémi és pécsi püspök azért fektetett nagy hangsúlyt a dél-dunántúli plébániák újjászervezésére, mert ezáltal egyrészt egy zömében protestánsok által lakott régióban újra meggyökereztethették a katolikus vallást, másrészt demonstrálhat­ták jogigényüket a zágrábi püspökkel szemben. A soknemzetiségű régi­óban külön figyelmet kellett szentelni a plébánosok kiválasztására. Elsődleges szempont volt a nyelvtudás. Sok érdekességet tudhatunk meg a kiválóságuk vagy éppen alkalmatlanságuk miatt hol az egyik, hol a másik egyházmegye területén felbukkanó papokról. A konferencia egyik főszervezője, Kupa László szociológus Vallási konfliktusok Nyíregyházán - egy 18. századi szlovák telepítés nehéz­ségei címmel tartotta meg előadását. Megemlíti, hogy Nyíregyházát sok évszázad után a 18. század közepén a kihalás veszélye, a tanyává süly- lyedés fenyegette. Ennek okai az oszmán hódoltsági létben, az ismétlő­dő tatár támadásokban, a kuruc kor háborúiban és a pestisjárványok­ban keresendők. Nyíregyháza a 18. században a Károlyi-család megvásárolta ecsedi uradalom része volt. A Károlyiak eredetileg katoli­kus vallásúakkal szerették volna Nyíregyházát benépesíteni, azonban ilyen népességet egyszerűen nem találtak. így született meg a döntés az evangélikus szlovákokkal („tótokkal”) való betelepítésről. Ekkor az ortodox és református hívek már jelen voltak a településen. Békés, Zólyom, Borsod, Gömör, Nógrád és Hont vármegyékből érkeztek szlo­vákok Nyíregyházára. Érthető, hogy a katolikus papság nem nézte jó szemmel, hogy a katolikus Károlyiak lutheránusokat telepítenek be. Gr. Barkóczy Ferenc egri püspök és bizalmasa, Gerstocker Antal álltak a letelepítést leginkább ellenzők élére. Károlyi a helytartótanácshoz nyúj­tott be védekezést, hangsúlyozván, hogy a telepítés törvényes volt, to­vábbá, hogy ő csak „szabad migrációjú” embereknek adott engedélyt a letelepedésre. Ugyanakkor el kellett ismernie: három évnyi mentessé­get ígért a települőknek. A helytartótanács rosszállását követte az egri püspöknek közvetlenül Mária Teréziához való fordulása. Ezalatt Kár­olyi utasítást adott udvari kapitányának, hogy bontássá le az evangéli­kus oratóriumot. Ezt követte egy újabb feljelentés, amelynek nyomán a főispán fölemelte a telepesek adóját. Barkóczy püspök katolikus papot kívánt Nyíregyházára küldeni. Ezzel kapcsolatban Károlyi figyelmeztet­te a püspököt, mindez a telepesek szétszóródásának veszélyével járna. Ekkor maga az udvar szólította fel az egri püspököt a békülékenységre. Nagy Mariann Nemzetiség és vallás a Habsburg Monarchiában a 1850-es években (az 1850/51-es és az 1857-es népszámlálás) címmel adott elő. Kiemeli, hogy az 1857. évi népszámlálás a legelső modern értelemben vehető népszámlálás, amely felmérte a nemzetiséget és az egyetlen, amelyben a zsidóság is nemzetiségként szerepelt. 1851-ben, Oroszországot leszámítva a Habsburg Birodalom Európa nemzetiségi­leg és kulturálisan leginkább heterogén állama volt. A később Ausztria- Magyarországnak nevezett területen a szlávok aránya 47 % volt, amely

Next

/
Thumbnails
Contents