Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - RECENZIÓK - Radó Bálint: Vallás és etnikum Közép-Európában
132 Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009) likusság között a vizitációs (egyházlátogatási) és a zsinati jegyzőkönyvek tanúsága szerint alig volt kapcsolat. A római katolikusok öt ferences plébánián belül élték meg hitüket. Rendkívül érdekes alfejezet szól a Maros-menti és Hátszeg-vidéki oláhság reformációjáról. Hátszegen a református gyülekezetben már a 17. század végén két nyelven folyt az istentisztelet. Összesen öt olyan gyülekezet volt a tárgyalt időszakban és területen, ahol a reformátusok és görög keletiek közösen használták a templom épületet. „1759 februárjában Petru Pavel Aron unitus püspök canonica vizitációt tartott a vidéken (Galac), és a galaci román illetve a magyar reformátusok által közösen használt templomból, a kíséretét alkotó popák és deconusok segítségével eltávolítatta a papi széket, az Úr asztalát és a református nemesek ülőszékeit.” Mária Terézia királynő kemény szavakkal ítélte el Áron görög katolikus püspök tettét, elrendelve, hogy a kérdéses templomot ezután közfallal válaszszák ketté. Molnár Marit A kálvinizmus mint „magyar vallás” és a hit megtartó ereje című előadásában Európa legnagyobb lélekszámú kisebbségének, a magyarságnak „kisebbségi” vallásával, a protestantizmus helvét hitvallású irányának megtartó erejével foglalkozik. Felteszi a kérdést, miért kell újra az egyetemes magyar nemzetet létrehozni a Kárpát-medencében. Erre válasza: „Mert csak erős nemzetek tudnak erős érdekérvényesítők lenni, egyébként szolgasorba süllyednek.” „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs Kálvin? Nem hiszem” - idézi Illyés Gyulát az előadó, aki a református egyház alapelveinek, közöttük az ekkleziológiai természetű zsinatpresbiteri elvnek illetve az abból következő kollegialitásnak döntő szerepet tulajdonít abban, hogy a református egyház főként a Habsburgokkal szemben a nemzet öntudatának megerősödését a vallási megújulással oly sikeresen össze tudta kapcsolni. Ravasz Lászlónak, a Horthy Miklós nevével fémjelzett korszak legnagyobb hatású református püspökének szavaival: „Magyarnak lenni feladat, rendeltetés, magyarnak lenni, annyit jelent, mint igent mondani Isten eleve elrendelésére.” Molnár Margit elsőrendű jelentőséget tulajdonít a református iskolakultúrának, a református kollégiumok és iskolák rendszerének egyházkerületről egyházkerületre haladva. Megemlíti az európai protestáns egyetemeket, sőt Padovát végiglátogató református peregrinusokat csakúgy, mint a kálvini tanoknak az államhatalomra vonatkozó, a politikai teológia körébe sorolható vonásait. Gőzsy Zoltán Plébániák mint integrációs tényezők a Dél- Dunántúlon a 18. század első felében című tanulmányában azt vizsgálja, hogy a jelzett korszakban mennyiben játszottak integráló szerepet a katolikus plébániák, az egyes plébánosok a töröktől visszafoglalt déldunántúli területeken. Vizsgálatait a canonicae visitationes-re és az inquisitiones ecclesiastici-re alapozza. Felhívja a figyelmet a Tridenti Zsinatnak az egyházmegyékre vonatkozó végzéseire, amelyek szerint érvényesülnie kell a residentia elvének, azaz a megyéspüspököknek újra egyházmegyéjükben kellett székelniük, másrészt az alsópapságnak
