Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - RECENZIÓK - Radó Bálint: Vallás és etnikum Közép-Európában
Recenziók 131 gyón érdekes a trilinguizmus megjelenése a városkulcsok feliratain és az uralkodók síremlékein is. Kéri Katalin végkövetkeztetése, hogy Spanyolország középkori története az egymás megismerésén és elfogadásán alapuló életet segíteni kívánók számára precedens-értékű. Silvia Nagy-Zekmi angol nyelvű előadása és tanulmánya a megbocsátás kérdéskörével foglalkozik, hangsúlyozva az iszlámban Allah elsődlegesen irgalmas mivoltát, továbbá a kereszténységnek irgalmas szereteten alapuló központi tanítását. A cikkíró meggyőződése szerint egy egész népesség jövője a kiengesztelődés sikerén múlik. Desmond Tutu híres dél-afrikai anglikán érsek nevezetes mondását idézi: „Nincs jövő megbocsátás nélkül!” Font Márta Betelepedés, beilleszkedés, tolerancia a középkori Magyarországon címmel elhangzott előadásában az etnikai és vallási sokféleséget emelte ki. A nemzetközi összevetésében alacsony népsűrűségből következett a befogadó jelleg az ún. vendégek számára. Maga a betelepülés az uralkodói akarattal is találkozott. Ugyanakkor mindenkinek el kellett fogadnia a magyar király alattvalójának státuszát és a keresztény Magyarország jogrendjét. Kiváló példa viszont az eredetileg 1211-ben uralkodói ösztönzésre a Barcaságba érkezett Német Lovagrend esete, amelynek végül 1225-ben a királyi hadak nyomására távozniuk kellett Magyarországról, hiszen folyamatosan arra törekedtek, hogy a megkapott területet kivonják a magyar király hatalma alól. Varga Szabolcs Etnikum, felekezetiség és migráció a Dél- Dunántúlon és Szlavóniában a 16-17. században címmel tartotta meg előadását a konferencián. Amíg a 16. század elején a Dél-Dunántúlon döntően magyar nyelvű katolikusok éltek, s a szerb migráció itt és ekkor még nem éreztette hatását, a régióközpont Pécs német lakossága is csupán árnyalta a képet. Ezzel szemben Szlavóniában, amelyhez Varga Szabolcs az egyszerűség kedvéért Pozsega vármegyét is hozzászámítja, túlnyomórészt különböző dialektusú délszláv lakosság élt. Számuk növekedéséhez jelentősen hozzájárult az oszmán előrenyomulás következtében már a 15. században meginduló horvát migráció, sőt 1528 után a boszniai menekülők is itt találtak menedékre. Alapvetően változott meg a felekezeti kép a török hódoltság időszakában. A 18. századra egész Európa legtarkább etnikai és vallási viszonyai alakultak ki a térségben. Látványos gyorsasággal diadalmaskodott a reformáció a Dél- Dunántúlon. Varga Szabolcs részletezi a később meginduló katolikus misszió jelentőségét, amelyben a szendrői térítő püspökség, a boszniai ferences rendtartomány és a raguzai kalmárok nagy szerepet vállaltak. Rövidesen csatlakoztak hozzájuk a jezsuiták is. A konferencián közös előadást tartott Buzogány Dezső és Ősz Sándor Előd Együttélés a felekezetek és etnikumok között a 17-18. századi Hunyad-Zarándi Református Egyházmegyében címmel. A tárgyalt terület magyar őslakosságához már a 13-14. századok folyamán a Havaselvéről románajkú bevándorlók csatlakoztak. Emellett Szászváros központtal Hunyad vármegyében szászok is éltek. Figyelmet érdemel, hogy a magyar reformátusság és a szász ágostai hitvallású evangé-
