Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - RECENZIÓK - Donáth Péter: Fazekas Csaba: Deák Ferenc egyházpolitikája a reformkorban
Recenziók 123 nyes 600 p[en]gő ft-nak megfizetésében megmarasztván, egyszersmind megesküdtetésünknek az eddigi szokáshoz képest leendő teljesítésére hathatósan szorítani s valóságos végrehajtással is sérelmünket kegyesen megorvosoltatni méltóztasson.” (155-156. p.) A Niklesz András által említett 600 forintos büntetést elsőként - a passiva assistentia által személyesen is sújtott - Kossuth Lajos befolyása alatt álló Pest vármegye helyezte kilátásba 1840. augusztus 27-i közgyűlésén, a reverzálist adni nem hajlandóktól áldást megtagadó egyházférfiakkal szemben. (33. p.)21 Deák Ferenc az 1841. január 11-i megyei közgyűlésen - a rá jellemző mértéktartással - támogatta az uralkodóhoz intézendő felirat tervét a sérelmezett prímási rendelet visszavonatásáért, ám nem támogatta Csány László javaslatát, aki az esztergomi érsek hűtlenségi perbe fogását javasolta. (39. p.) Ugyanakkor maga is úgy vélte, hogy az 1791. évi 26. tv. megszegőivel szemben eljárást kell kezdeményezni az 1647. évi 14. tv. alapján, s szerepet is vállalt az e célból létrehozott rendkívüli törvényszék munkájában. Egyetérthetünk a szerző értékelésével, mely szerint „Deák a törvényszékben való személyes részvételében a katolikus egyház közéleti tevékenységével szembehelyezkedő egyházpolitikai felfogásának nyomatékosítását láthatjuk. E három pont (az uralkodóhoz intézendő alapos, kimerítő jogi és erkölcsi érveket felvonultató felirat; az 1647/14. te. értelmében az áldásmegtagadó papok megbüntetése és a nép szolgabí- rák útján történő felvilágosítása) egymásra épülése alkotta a Deák nevével fémjelzett »zalai indítvány« lényegét”. (51. p.) Fazekas Csaba munkájának fontos újdonsága és érdeme, hogy 11 levéltárban található források, s a korabeli, sajtótudósítások és röpirat- irodalom alapján olvasója elé tálja azt a történeti kontextust, melyben a zalai indítvány megszületett, s aprólékosan bemutatja ennek hatását is a vármegyék túlnyomó többségére, melyek - esetleg kisebb korrekciókkal - magukévá tették a Deák eszméit tükröző zalai kezdeményezést. Nemcsak - a 3-4 vármegye kivételével - a reformtábor fórumainak tekinthető megyegyűlések állásfoglalásaival ismerkedhetünk meg, hanem a cenzúra és anyagi háttér miatt javarészt egyházi, konzervatív publicisztikák, röpiratok tartalmával is. Kirajzolódik belőlük az előjogait a többi felekezettel szemben védő katolikus álláspont, mely a vegyes házasságokkal kapcsolatos megváltozott eljárását a reformországgyűlések során „az Egyházat” ért támadások reakciójaként láttatta, s azt kívánta bizonyítani, hogy az eljárását elmarasztaló vármegyei kezdeményezések olyan területre tévednek, amelyek az ő belső ügyei. (88-89. ill. 172. p.) Világi hatóságnak nincs köze ahhoz, hogy milyen szertartás keretében, áldással, vagy anélkül köttetnek a vegyes házasságok, állították s - a mellékletben olvasható dokumentum védőirat (156-178. p.) fényében talán nem is alaptalanul - kétségbe vonták az egész eljárás 21 Ld. ehhez továbbá Fazekas Csabának - az 1. jegyzetben felsorolt - a Kossuth Lajos házasságát és egyházpolitikai nézeteit taglaló kitűnő tanulmányait, közleményeit.
