Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 3. szám - RECENZIÓK - Donáth Péter: Fazekas Csaba: Deák Ferenc egyházpolitikája a reformkorban

124

Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009)

törvényi hátterét. Deák azon érvelésére, mely szerint a világi törvényeknek megfelelő eljárás bűnné nyilvánítása, a „bűnteremtés” aláássa a házasságba vetett hitet, s így a közerkölcsöket, s egyben egyaránt rontja a világi hatalom és az egyház tekintélyét az egyszerű emberek szemében, azt vetették ellene, hogy a katolikus egyház elleni támadások a liberalizmus, az indifferentizmus, a vallási közömbösség forrásai. (93-, 103. p.) Úgy vélték, hogy a reverzálissal kapcsolatos - utóbb pápai támogatást nyert - eljárásuk visszavonása oly mértékben sértené a katolikus hit lényegét, hogy a püspököknek inkább vállalniuk kell „aranykeresztjük fakereszttel” való felváltását, s a mártíromságot, semhogy engedjenek a világi hatóságok, vármegyék illetéktelen beavatkozásának. (59., 94. p.) Tévesnek minősítették Zalának (s az álláspontjukat meghatározó Deák Ferencnek) a püspöki kart intoleranciával vádoló megjegyzéseit, hiszen „a legnemesebb keresztényi szeretet gyakorlásának a katolikus egyháznak való legteljesebb engedelmességet, és a katolikus hitelvek — akár mások rovására történő - következetes, erélyes végrehajtását” tekintették. (95. p.)

A passiva assistentia gyakorlatát védő érveik - melyek szerint az áldás, ill. bizonyos szertartások megtagadása nem befolyásolja a házasságok létrejöttét és érvényességét, s így nem kerülnek összeütközésbe a fennálló törvényekkel - Deákot arra ösztönözték, hogy a Zala vármegyei határozatba belefoglalja: az 1791/26. tv. nem egyszerűen tanúskodásra szólította fel az egyháziakat a vegyes házasságok esetében. A törvény „az ilyen házasságokat nem egyedül polgári kötéseknek kívánta tekintetni, mert erre célszerűbb lett volna úgy rendelkezni, hogy a házasság a polgári hatóságok elöljárói előtt köttessék, kik bizonyosan nem kisebb hitelességű tanúknak tekintethettek volna, hanem kétségen kívül azt kívánta, hogy a lelkész egyházi hivatalánál fogva, úgy mint lelkész jelenjék meg, s ezen tisztében szolgáltassa ki a szentséget.” (48. P-)

Fazekas Csabától azt is megtudhatjuk, hogy e felvetésével Zala megye nem állt egyedül: „a vegyes házasságok miatt kitört viharban az ellenzéki és liberális vármegyék többsége indítványozott valamilyen sajátos, az állam-egyház viszonnyal összefüggő kérdést is. (Bereg vármegye például szóba hozta a polgári házasság bevezetésének gondolatát, Borsod az egyházi javak szekularizációját, Zólyom a protestáns lelkészek előtti vegyes házasság kötésének lehetőségét, Gömör és Turóc a főpapok főispáni tisztségének eltiltását stb.) Zala saját indítványa volt a »kettős beneficium« ügye, amelyben az uralkodóhoz intézett feliratot megküldték a többi vármegyének is, ezek többsége Zalának a vegyes házasságok ügyében képviselt nézeteitől függetlenül reagált rá. Továbbá arra volt »jó« az ügy, hogy Zala végleg magára haragítsa a területén is illetékes veszprémi egyházmegyét, valamint a magyar katolikus egyházat vezető esztergomi főegyházmegyét, amelyeket ráadásul ugyanaz a főpásztor irányított.” (53. p.)

A vármegyék jó része ugyanakkor nem osztotta Deák Ferenc álláspontját a „kettős beneficium” ügyében. Különbözőképpen vélekedtek