Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról Európában
100 Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009) én az annak megtartásáért esküjükkel kezeskedett országnagyok aláírása mellett azon oknál fogva lépett, hogy miután, miként ő maga mondja, uralkodása alatt „quodam dicebantur committi, quo in derogationem fidei Christiana, et contra sanctos ecclesia libertates fieri videbantur.”* * 92 Ezen alkukötés fő pontjai voltak, hogy a zsidók és izmaeliták" közhivatalokra többé nem fognak alkalmaztatni, s keresztény cselédek tartása nekik szigorúan meg fog tiltatni, hogy a székes zárdái egyházaknak az ő sóbeli illetményök a kir. kincstár által hiánytalanul ki fog szolgáltatni, hogy a papi személyek kiváltságai sértetlenül meg fognak tartatni s ezek ellen reájok semmi szokatlan teher nem fog szabatni, végre pedig hogy, miről még alább is fogunk szólni, a házassági ügyek, úgyszinte a papi személyek minden peres ügyei az ő és az egyházak földbirtokait illetők kivételével, az egyházi bíróságok elébe fognak kizárólag tartozni. A törekvés az egyházat leigázni, s a polgári hatalom szolgálójává lealacsonyítani éppen nem új, s a történelem híven őrzi emlékezetét azon fejedelmeknek is, kik balul tanácsolva, édes anyjuk, leghűségesebb szövetségesök elnyomásában, trónjok legszilárdabb alapjának támosz- lopának elerőtlenítésében vélték hatalmuk gyarapodását feltalálhatni, úgy azon pápákét és főpásztorokét is, kik minden ebbeli merénynek ellenszegülve, az egyház szabadságáért s jogaiért csüggedhetlen buzgalommal s olykor a vértanúk bajnokságáig s koszorújáig emelkedett bátorsággal vívtak. Ami e részben az előtt egyes fejedelmek többé vagy kevésbé sikerült kísérlete volt, azt azon borzasztó elv felállításával „cujus regio, illius est religio” s a fejedelmekre ruházott episzkopális jogokkal a protestantizmus rendszeressé tette, s könnyű megfognunk, miért nem tudnak protestáns fejedelmek a katolika egyház függetlenségével megbarátkozni, miután hitsorsosik őket saját egyházuk élére állíták. Lonovics eredeti jegyzete: „Pray Hierarch. Hung. T. II. p. 57.” A hivatkozás forrása: Specimen hierarchiáé Hungáriáé. Ed.: Pray, Georgius. Tom. II. Cassoviae, 1779. 92 A (helyesen) Pecorari Jakab bíboros, pápai legátus illetve II. András magyar király által (helyesen) 1233. augusztus 20-án, a beregi erdőben megkötött egyezményről van szó. Az egyezményről ld. pl.: Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. I. köt. Bp., 1899. (2. kiadás) 391. p. stb. Lonovics eredeti jegyzete: „A Volga vidékein lakott s Taksony idejében nálunk letelepedett muhamedán izmaelitákról 1. Jerneynek e című értekezését: „A magyarországi izmaelitákról, mint volgai bulgárok és magyar nyelvű népfelekezetről. Budán, 1845.” A tanulmány megjelent még: Jerney János: A' magyarországi izmaelitákról mint volgai bulgárok- és magyar nyelvű népfelekezetről. [Tan.] [1. r.] 1844. Értekezések. 15. k. 2. fűz. 101-125. P-