Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról Európában

Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról 101

Ezen példa majd a büszke gallikanizmus93 igényteljes tanai, majd a mogorva janzenizmus93 94 95 sötét szofizmái, majd a kacérkodó febronia- nizmus95 arcátlan követelései által támogatva s azon csalékony reménynyel párosulva, miszerint az egyház elleni hadban nyerendő minden jogmartalék a kormány hatalmát s az állampolgárok jólétét növelendi, a katolikus fejedelmekre is igen csábítóan hatott. Elkezdődött tehát a múlt század közepe táján s azóta Európa-szerte lankadhatlan hévvel s vaskövetkezetességgel folytattatott az egyházi reform azon óriási munkája, azon különbséggel, hogy midőn e törekvésben a protestáns kormányok leplezetlenül csak az egyház elnyomását keresték, a katolikus fejedelmeket többnyire az imént érintett hiú remény mellett a katolika egyház javának habár ferde, de magában mégis dicséretes óhajtása vezeté.

így volt ez II. József császárnál is, ki minden tévedései s balfogásai mellett istenfélő keresztény, fáradhatatlan s népei boldogításáért minden áldozatra kész fejedelem volt, ki az egyház ellen irányzott fonák intézkedéseiben is csak annak javát kereste, s kinek hitbuzgalmát s a katolika egyházhozi hű ragaszkodását egyéb szó- s írásbeli számtalan bizonyságok közt az maga eléggé tanúsítja, hogy midőn a türelmi edik- tum kibocsátása után hazánkban némelyek azon véleményt terjesztők, mintha őfelsége előtt kedves leendne, ha a katolikusok a protestáns

93 A gallikanizmus: Franciaországból induló, alapjaiban a középkortól létező ideológia (pontosabban Szép Fülöp egyházpolitikájában, a konciliarizmus- ban és a bourges-i pragmatika szankcióban gyökerező), lényege a pápaság központosító törekvéseivel szemben az állam jogainak hangsúlyozása. A nemzeti egyház kiépülését támogató irányzat, „az ultramontanizmus ellenfele”. Az első vatikáni zsinat egyik tulajdonképpeni szándéka a gallikanizmus elítélése volt. Ld. Adriányi, 2001. 328-330. p.; Pottmeyer, Hermann J.: A pápai primátus az I. Vatikánumtól XVI. Benedekig. In: Vigilia, 2008. 3. sz. [Online: http://www.vigilia.hu - 2009. március]

94 A janzenizmus: Cornelius Jansenius (1585-1638) leuveni teológiai profesz- szor nevéhez fűződő, a 17. században erőteljes katolikus megújulási mozgalom. Az eredetileg ágostonista felfogás a 18. század folyamán a felvilágosodás vallásos változataként, jozefinista egyházreform képében jelentkezett. Ld. Berecz Ágnes: A janzenizmus hatása Magyarországon Ráday Gedeon könyvtárának teológiai állománya tükrében. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve X. Bp., 2002.105-132. p. stb. Leginkább a jezsuitákkal való nézetkülönbségek vezettek az irányzat elvetéséhez. Európa-szerte divatos kegyelemtan volt még a 19. század során is, még magas egyházi körökben is, sokan Kopácsy József esztergomi érseket is ide sorolták. Ld. Adriányi, 2001. 331- 333- P95 A febronianizmus a nevét kidolgozója, Johann Nikolaus von Hontheim (1701-1790), álnevén Justinius Febronius után kapta. Az episzkopalizmus (mely „a középkori konciliarizmusból és az újkori gallikanizusból táplálkozva a centralizáló római pápai hatalom ellensúlyozására a püspöki tekintély növelését tűzte ki célul”) irányzatának rendszerbefoglalója. Adriányi, 2001. 336-337- P-