Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról Európában

94

Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009)

[...] hanem az elemi iskolákra nézve”.6® Az egyetlen pont tehát, ahol a polgári kormány befolyással kell és lehet az oktatásra, az alapvetően vallási, tehát felekezeti ügyre, az az alapfokú oktatás területe. Mária Terézia felfogásával (miszerint az iskolaügy politikum), sőt a jozefinista intézkedésekkel szemben fogalmazza meg álláspontját. Joggal gondolhatunk a szerzetesrendek feloszlatására irányuló rendeletekre, amelynek következményei hosszú időn keresztül hatással voltak a kor oktatáspolitikájára is, mindamellett, hogy az oktató- és betegápoló rendeket nem szüntette meg. Lonovics korábban is felszólalt a rendeket támadó intézkedések ellen,* 66 * 68 69 70 mindamellett határozott szerepet vállalt a nevelésügy fejlesztésében.6?

A nacionalizmus Lonovics gondolkodására is hatással volt, az akkori közelmúlt eseményei azonban nyilván felülbírálták több ponton véleményét. Minden korábbinál erősebb meggyőződéssel fogalmazhatta meg a hit mindent és mindenkit összekötő kohéziós szerepét, amely a „szabadság, egyenlőség s testvériség nagy neveit, ezek legnemesb értelmében valósítván, őket egy közös érdekű nagy családdá olvasz- sza.”58 Nem a francia felvilágosodás eszméiben keresendőek tehát a megoldási utak az emberek közötti nyilvánvaló (faji, nyelvi, földrajzi) távolság leküzdésében, nem a tudomány jelenti a kérdésre adott megfelelő választ, sokkal inkább a hitbeli egyesülés. Későbbi emlékbeszéde ugyanakkor sokkal erőteljesebb hazafias nézetekről árulkodik.6«

Fejtegetéseiben a katolikus autonómia gondolatának felvetésére is bukkanhatunk, amely nem csupán 1848, hanem 1867 és 1895 után is - vagyis minden fontosabb közjogi átrendeződés alkalmával - újra és újra problémaként merült föl, a katolikus egyház és a polgári állam viszonyának lehetséges rendezési módjaként.?0 „A melly ország lakói több vallásbeli felekezetekre oszlanak, közöttük a békét s egyetértést csak úgy tarthatni fen, ha minden felekezet saját vagyonának háborítlan birtokában biztosítva, egyházi szükségeiről önmaga gondos6® Lonovics, 1851. 60. p.

66 Lonovics e kérdéssel foglalkozó egyik beszédével kapcsolatban ld.: Busku Anita Andrea: Lonovics József Csanádi püspök a szerzetesrendekről 1839- 40-ben. In: Egyháztörténeti Szemle, 2008. 3. sz. 56-70. p.

6? Temesváron líceumot, óvodát állított, Szegeden a tanyaiskola-hálózat kiépítéséhez járult hozzá, 1838-tól a nagyváradi tankerület főigazgatója volt.

68 Lonovics, 1851. 41. p.

69 A magyar nemzetet piedesztálra helyezi, a „világ legszabadabb népe”-ként aposztrofálja. Lényeges feladatnak láttatja „a többi nemzetiségek jogainak teljes méltánylása mellett igazoltaknak mutatni ki fajunk igényeit”. Lonovics, 1863.

70 Sarnyai Csaba Máté: A katolikus autonómia megközelítési lehetőségei Magyarországon 1848-tól a századfordulóig. In: Századvég, 2001. nyár. [Századvég Online: http://www.szazadveg.hu - 2009. március.]; UŐ: A püspöki kar által támogatott autonómia-elképzelés 1848-ban. In: Állam és egyház a polgári átalakulás korában Magyarországon (1848-1918). Szerk.: Sarnyai Csaba Máté. Bp., 2001. (METEM Könyvek.) 63-88. p. (továbbiakban: Sarnyai, 2001.)