Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Gyulai Éva: A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században

22

Egyháztörténeti Szemle X/1 (2009)

de némileg egyszerűbb és rövidebb imádsággal léphettek be a tagok.s2 A nagyszombati, illetve a felső-magyarországi társulatok ajánlásának jórészt egyező szövege megengedi feltételeznünk, hogy Sárospatakon is hasonló imádsággal ajánlották magukat az új tagok a jezsuiták kongregációjába.

A társulatba frissen áttért tagokat is felvettek, Sárospatakon például nem sokkal az Agonai felállítás után egy „eretneket”, vagyis protestánst annyira megindított a jezsuitáknak a boldog halálról szóló hitszónoklata, hogy rögtön be akart lépni a kongregációba, előbb azonban kötelezték a katolikus vallásra való áttérésre, amit meg is tett, „hogy a boldog halált elérhesse”.53

A társulatba való belépés legtöbbször a kongregáció speciális ünnepein ment végbe, de nagyszombati jezsuitáknál a 17. században bármikor jelentkezhettek a hívek az erre a feladatra kijelölt jezsuita atyánál, majd az ajánlás elmondása után az új tag nevét beírták a társulat albumába, s vagy még akkor, vagy nem sokkal később gyónás és szentáldozás után lettek teljes jogú taggá:

Ez Congregatio könyvébe való béírásnak ideje van mindenkor, valamikor innepe vagy gyülekezete vagyon a Congregatiónak, és azon kívül mindenkor, valamikor valaki bé akar magát íratni, csak adja nevét az elöljáróktól rendeltetett Congregatióbéli lelki Atyának, kinek tiszti az, hogy a Társaságba bévegye azokat, akik bé akarnak állani. Kik mihent a könyvben béírattatnak, és mindjárt akkor, vagy nékik alkalmatosb legközeleb[b] való napon töredelmes szív[v]el meggyónnak és megáldoznak, a Congregatiónak tagjaivá lesznek.^ * 52 53 54

jótevőköt oda vezéreljed, az hova a megtért Latornak lelkét vetted. Ez világból kimúlt híveket is kínszenvedésednek érdemében részesétsed, hogy a Purgatoriumi tűzbűl kiszabadulván, mi érettünk, bűnösökért híven esedezzenek, és téged, ó szerelmes JESUS, a te dücsó'ségedben dicsérjenek, ahol élsz és uralkodói az Atyával és Szent Lélekkel egyállagú Istenségben, mind örökkön örökké. Amen.” Keresztfán meghaló, 1724. A4/1

52 „IMÁDSÁG, mellyel a társaságbéliek magokat a felfeszített Kristusnak kötelezik. Uram, JESUS Kristus, élő Istennek Sz. Fia, ki mi érettünk a keresztfán felfeszíttettél, én, N. N., tégedet e mai napon Uramnak, Gyámolomnak és Oltalmazómnak választlak, és valóban eltökéllem magamban, hogy soha tégedet el nem hadiak, semmit ellened nem szóllok, sem cselekedem, sem nem engedem, hogy az én alattam valók a te tisztességed ellen valamit cselekedjenek. Az okáért kérlek tégedet, fogadj bé engemet örök szolgáiul, légy énnékem minden dolgaimban segétségül, és ne hadj el engemet halálomnak óráján.” Keresztfán halálra vált, 1719. D4/3-4

53 „[fluit etiam ex Haereticis, qui dum scopum huius Congregationis audit explicari tam salutarem; adiit et ipse nostrum inscribi cupiens; sed repulsam passus, nisi prius eiuraret haeresim, quam et eiuravit, pro felici morte consequenda.” EK K Ab 95/1 p. 35. (Annuae 1666)

54 Christus Halála, 1686. 6. p.