Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Gyulai Éva: A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században
A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században I. 23 Regula és liturgia Az Agonia-társulatok, működésüket és áhítatgyakorlatukat tekintve, a szerzetesrendekhez, illetve a középkori és kora újkori vallásos testvérületekhez hasonlóan, saját szabályzattal rendelkeztek. A Mária- kongregációkhoz hasonlóan, a rekatolizáció fontos intézményei voltak, amelyek áhítatgyakorlataikkal, misztikájukkal egyrészt a vallásos elmélyülést célozták, másrészt azonban praktikus feladatot is elláttak, a katolikus vallásgyakorlattól „elszokott”, illetve a katalizált hívek katekizálását, az egyház dogmáinak, hittételeinek, misztériumainak megismertetetését, só't az imákra, imádkozásra való tanítást. Az 1702- ben alakult Bécs-Friedrichstadti Agonia-kongregációnak szóló, 1762. január 4-én Rómában kelt oklevelében a jezsuita generális így ír a fő- kongregációvá váló római társulatnak az II Gesúban 1648-ban bevezett Agonia-áhítatgyakorlatról és annak céljáról: „Társaságunk kötelessége a hozzánk közellévó'k támogatása, hogy igaz és kegyes világi életük után végül az igazak halálával haljanak meg, így mindig is törekedett arra, hogy a híveket a Megváltónk kereszthaláláról való elmélkedésre serkentse. Ezért kezdték a Szentlélek sugallatára a mindkét nembeli társulati tagok a római rendházunk templomában minden szombaton a vesperas alatt kihelyezett Oltáriszentség előtt együttesen gyakorolni 1648-tól ezt az elmélkedést, hogy részint Krisztus szenvedését és halálát, valamint Boldogságos Anyja fájdalmát odaadó könyörgésekkel tisztelve, részint a Szent Igét hallgatva buzdul- janak fel a keresztény erények gyakorlására, ugyanakkor kiváltképpen könyörögjenek a Mindenható istenhez a jó halál kegyelméért. ”55 A nagyszombati társulat kegyességi könyvecskéje „oktatásában”, azaz hittanában, a Társulat egyik legfőbb célját ugyancsak a Krisztus 55 55 „[njostra Societas, cujus instituti est juvare proximos, ut juste et pie viventes in hoc faeculo, tandem moriantur morte iustorum, magnopere semper studuit, ut ad meditandos Redemptoris nostri cruciatus fidelium animos excitare. Hinc factum est utique ex afflatu Divini Spiritus, ut jam ab anno Domini MDCXLVIII. in Templo nostrae Domus Professae Romanae singulis sextis feriis sub Vesperas proposito publicae venerationi Sacrosanctae Eucharistiae Mysterio, coetus sodalium utriusque sexus celebrari coeperint, qui partim devolis quibusdam precibus Christi Passionem et mortem, ejusque Beatae Matris dolores recolendo, partim Divinum Verbum audiendo ad exercitia Christianae virtutis excitarentur, ad Deum Optimum Maximum pro gratia bene moriendi specialiter orarent.” Kelt: Róma, 1762. jan. 4. A Friedrichstadt-Husumi Plébánia levéltára, Bécs. Az oklevelet (sok hibával) közli: JockenhöVEL, Klaus: Gottesdienst und Frömmigkeit der Friedrichstädter Katholiken zur Zeit der Jesuitenmission. In: Mitteilungsblatt der Gesellschaft für Friedrichstädter Stadtgeschichte. Herbst, 1980. (Heft 17.) 181-206. p., 199-200. p.
