Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról Európában

Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról 87

szeríísítve Franciaországban gallikanizmusnak, Ausztriában és Magyarországban jozefinizmusnak, Németországban febronianizmusnak vagy episzkopalizmusnak.

A címben is szereplő császári rendelvényt az előszóban a következőképpen jellemzi a volt egri érsek: „Úgy tűnik föl e részben előttünk a birodalom égövén ama császári rendelvény mint egy szivárvány, melly kettős jelentőségében egy nagyszerű világesemény tanúsága s egyszersmind egy jobb remény biztos záloga.”21 Feltűnő a vihart követő napsütés képének használata, mivel 1850-ben birodalomról beszélni eleve legfeljebb elborult, villámló égbolthoz hasonlítva lehetett volna ildomos (bár nem éppen tanácsos). A birodalmi rendeletet néhány lappal később a jozefinizmus felszámolásaként értelmezi, gyakorlatilag a katolicizmus régi fényének visszaállításaként, tágabban pedig a felvilágosodás, sőt a reformáció előtti állapot helyreállításaként.22 * * *

Érdekes az első bekezdés, amelyben Lonovics egy forradalom és szabadságharc utáni időszakban, ráadásul száműzetésben írva veti papírra a következőket: „a bilincsek, mellyeket önhittségében a bureaucratia örökké tartandóknak vélt, összetörtek, s az ő hetven éves fogságából menekült egyháza a roppant osztrák birodalomnak ma már szabadon lélekzhetik s tartalék nélkül emelheti feloldott kezeit Istenéhez, s intő, oktató, vigasztaló szózatát hiveihez.”23 Máshol is a - jozefinizmus végrehajtójaként értelmezett - hivatali apparátust kárhoztatja: „újabb időkben nem volt annak már más támasza, mint a bureaucraták”.2^ Vagyis leginkább a rossz értelemben vett, felesleges hagyományok, berögződések támogatták az elavult, ám eleve elkorcso- sult rendszert - a szerző interpretálásában. A konkordátumról írt töredékében ugyancsak hangot ad azon véleményének, hogy a polgári hatalom „hivatalnokinak egy kis jóakarata mellett” lehetséges jó viszonyt fenntartani az egyházzal.26 Egészen más azonban e négy évvel későbbi szövegben a hivatalrendszerről vallott véleménye. Azt írja szerzőnk, hogy „az őt nyűgöző rabbilincsekből kibontakozott egyház”26 sokkal inkább megbízhatóbb szövetségese lehet a kormányzatnak, mint egy elnyomott, irányított szervezet - ebben az elemben az abszolutista Habsburg-apparátussal kapcsolatos vélemény-változását érhetjük tetten.

Ebben a megfogalmazásban - hasonlóan a korábbi szöveghez - a rabláncon való sínylődés szintén nem a politikai helyzetre vonatkozik, nem a szabadságharc bilincseire utal, sem az azt követő megtorlásokra. Nézőpontja szerint éppen hogy eddig tartott a rabság, a „gyámság” ideje,2? hiszen a jozefinizmus alatt a katolikus egyház ősi jogaiban szen21 Lonovics, 1851. VII. p

22 Lonovics, 1851.1. p.

23 Lonovics, 1851.1. p.

24 Lonovics, 1851.34. p.

26 Lonovics, 1855. ir. f.

26 Lonovics, 1855. ir. f. 2? Lonovics, 1855. ir. f.