Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról Európában
88 Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009) vedett korlátozást, immár azonban szabadsága régi fényében pompázhat.28 Felülbírálatra ad okot Lonovics véleménye, hiszen ha ő, akit lemondásra, és országa elhagyására kényszerítettek, rövid idővel a történtek után ennyire kedvező színben tünteti fel azt a rendszert, amely az ő személyes sorsának alakulásáért (legalábbis részben) felelős, okot adhat a gyanúra, hogy más olvasata is lehet a - látszólag egyértelmű - adatoknak. A szabadságharc során tanúsított magatartásáért meghurcolták Bémer László nagyváradi, Rudnyánszky József besztercebányai püspököt, Horváth Mihály kinevezett Csanádi püspököt pedig in effigie halálra is ítélték. Leginkább azonban az alsópapság szenvedte meg a megtorlást - ennek hátterében e réteg jelentős forradalompártolása, a fegyveres harc támogatása, míg a püspöki kar meghasonlása, eltérő megoldási kísérletei állnak. 1848-1854 között végrehajtott 114 halálos ítélet közül hét érintett katolikus papot, a bebörtönzések és meghurcoltatások száma több százra rúg.2« Ugyanakkor az 1848 előtti püspöki karból többen elvállalták az újrakezdésben nekik szánt birodalmi szerepet, például 1849. július 29-én Scitovszky Jánost prímásnak jelölte az udvar. Az elkövetkező években sokat tett a kiegyezés megvalósíthatóságáért. Nem kívánunk itt hosszabban kitérni a korabeli magyar főpapság megítélését máig meghatározó „hazafi / hazaáruló” kérdéskörre, de érdekességképp megjegyezzük, hogy Lonovics 1860-as évekbeli szerep- vállalásáról ugyanez mondható el. Maga sem gondolta, hogy oly sok évig nélkülöznie kell egyházmegyéjét, barátait és anyanyelvét. Plosszer Ferenc a következő szavakkal emlékezett meg naplójában Lonovicsról: „April 27-én ismét egy másik főpaphoz vala szerencsénk. Lonovics József kinevezett egri érsek Santhó kíséretében utazott itt keresztül. Szónoki tehetsége, éles belátása, helyes felfogása őt az előbbi diaeták leg- ünnepeltebb férfiává tették. Izmos teste, közép termete, hosszú kövér arcza, ép vonásai és haja alig 45 évesnek gyanitatták őt, ki főpapságában már ekkor 15 évet töltött. Feszes magatartása azonban nem lekötelező. Tán nem is gyanitá, hogy önkényt megy a verembe, mely őt hazájától elválasztja.”3° Lonovics - saját megfogalmazása szerint - a „részrehajlatlan hisztoria” nevében ír,81 azonban egyértelműen kiérezhetők soraiból szubjekív tényezők, például gyöngeségnek bélyegzi II. Frigyes porosz uralkodó elveinek követését. Leginkább úgy fogalmazhatunk, hogy törekszik objektív maradni, azonban az ezzel kapcsolatos kihívásoknak nem tud és talán nem is akar mindig ellenállni. Ebből a viszonylagos önellentmondásból fakad, hogy a katolicizmus primátusát hirdető gon- 28 29 30 31 28 Ld. részletesen: Meszlényi Antal: A jozefinizmus kora Magyarországon (1780-1846). Bp„ 1934. 29 Adriányi, 1996.213. p. 30 Plosszer Ferenc pápai káplán naplója az 1848/49. év pápai eseményeiről. In: Naplók, versek, levelek a szabadságharc korából. Szerk.: H. Szabó Lajos. Pápa, 1998. [Online: Magyar Elektronikus Könyvtár, http://mek.oszk.hu - 2009. március.] 31 Lonovics, 1851.16. p.
