Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Eszter: Történetírás és történelemszemlélet a 17. századi cseh jezsuita irodalomban

76

Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009)

szágra.* 23 Klatovy-ban megírta Boldog Hroznata történtét, és itt kezdett genealógiával foglalkozni. Klatovyból Cesky Krumlovba került, majd újból Prágába, ahol hozzákezdett a jezsuita rend történetének megírásához, de nem fejezte be, így munkája kéziratban maradt ránk.

1669-ben tíz év kutatómunka után elkészült Epitome rerum bohemicarum című könyvével, amelyben Csehország történelmét dolgozta fel a kezdetektől saját koráig. Eredeti célkitűzése az volt, hogy a Stará Boleslav-i búcsújáróhely történetét írja meg, de az ezzel kapcsolatos források megsemmisültek a svéd háborúk alatt, így végül Stará Boleslav történetére irányuló kutatásait kiterjesztette egész Csehországra. Először úgy tűnt, hogy a könyv megjelenhet, mivel a cenzúra elfogadta, ám amikor az első három könyvet kinyomtatták, a jezsuita generális leállíttatta a nyomtatást, és az Epitome példányait Rómába kérte, mert úgy informálták, hogy Balbín a cenzúra jóváhagyása után beleillesztett még bizonyos részeket a könyvbe. Bemard Ignác z Martinié a Cseh királyság legfőbb várnagya megtiltotta Balbín műveinek kiadását, és a már kinyomtatott példányokat is Rómába küldte felülvizsgálatra. Amíg nem tisztázódott az Epitome sorsa, Balbínt újra Klatovyba küldték.24

Klatovyban két könyvecskét írt, de egyiket sem jelentette meg. Az egyikben négy sirverset írt Bemard Martinié számára, akit joggal tartott balsorsa legfőbb okának.2s A másik a Dissertatio Apologetica pro lingua slavonica, praecipue bohemica, az Epitome mellett az egyik legjelentősebb műve. Ebben a cseh nyelv használatának fontosságáról írt, és óva intette a cseheket attól, hogy nemzeti gyökereiket és anyanyelvűket elhanyagolják, hiszen a régi csehek szerették és óvták anyanyelvűket, ezért lettek naggyá. Végül Szent Vencel oltalmába ajánlotta a cseh népet.26

1673-ban I. Lipót Balbín barátainak közbenjárására kérte a rendi cenzúrát, hogy engedélyezze az Epitome megjelentetését. Közben Rómában is lezárultak a vizsgálatok, és így még ebben az évben a cseh provinciális engedélyt adott a megjelentetésre. Ugyanekkor Balbínt Klatovyból Opavába küldték. Ott a rendház adminisztrációs ügyeit irányította. 1676-ban új tartományfőnöke lett a cseh provinciának Matéj Tanner személyében, aki Balbín közeli barátja volt, és még abban az évben engedélyezte Balbínnak, hogy visszatéijen a szeretett Prágába.2?

23 Rak-KuCera, 1984. 89. p.

24 Rak-KuCera, 1984.93-97. p.

25 Balbín, Bohuslav: Pamétní nápis Bernardu Ignácovi z Martinié. Vydal a píelozil Hejnic, Josef. Praha, 1988.

25 Balbín, Bohuslav: O st’astném nékdy, nyní vsak prezalostném stavu království ceského, zvlásté pák o váznosti jazyka ceského cili slovanského v íechách, téz o záhubnych úmyslech na jeho vyhlazení a jinych vécech k tomu prislusejících, rozprava, krátka, ale pravdivá. Praha, 1923.

2? Rak-KuCera, 1984.101-104. P-