Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - A. Molnár Ferenc: Szenci Molnár Albert zsoltárainak nyelvi problémái a református énekeskönyvben
66 Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009) családját. Noha a példák sorát nem folytatom, ismétlem, s minden bizonnyal nem csak a saját véleményem fogalmazom meg, amikor azt mondom: e téren lenne szükség a legnagyobb újragondolásra, revízióra. S megjegyzem még, hogy 1973-ban a megújított jugoszláviai énekeskönyvről írva Csomasz Tóth Kálmán ugyan nem értett egyet néhány zsoltárvers kihagyásával (a régi énekeskönyvben mind az 1425 megvolt, az újban viszont csak 615), általában azonban nem kifogásolta ezt a gyakorlatot: „Egészében azonban mi is elkerülhetetlennek, sőt a meghagyott versek érdekében állónak tartjuk a többféle okból mai gyülekezeti éneklésre nem alkalmas zsoltárversek elhagyását”.21 Végül pedig (ismét) megemlítem a zsoltárok, az énekeskönyv helyesírása modernizálásának, helyesírásbeli egységesítésének a szükségességét, az énekeskönyv végén lévő filológiai jegyzetek felfrissítését és a sajtóhibák kiküszöbölését. Például: az érzelemteli megszólítás előtt álló, ehhez társuló vocativusi funkciójú ó indulatszó után sokszor nincs kitéve a vessző: „Ó seregeknek Istene... Ó Istene a magasságnak” (84/1.); a 212/5-ben a büntetettem szó helyett büntetetlen írandó (az első, az 1948-as kiadásban még így is volt); stb. A zsoltárok végén pedig az áll, hogy Szenei Molnár Albert ezeket Marót Kelemen és Béza Tódor francia verseiből fordította, holott jól tudjuk, hogy bár ezeket is figyelembe vette, a fordítást Ambrosius Lobwasser német nyelvű zsoltárparafrázisaiból végezte.22 23 Ezt a cikket már lényegében megírtam, amikor kezembe került a Protestáns Téka 2008/2-es száma, amely egy, a 2007/4-es számban közölt kérdőívre23 adott válaszok alapján (800-ból 217 érkezett vissza) „Református éneklési szokásainkról készített felmérés értékelése” címmel közölt egy cikket.2-» A Károli Gáspár Református Egyetem teológia szakos hallgatóinak önálló kezdeményezéséről van szó. Az alapos kérdőívet gyülekezetekhez juttatták el, s többek között afelől érdeklődtek, milyen énekeskönyvet használnak leginkább, mi a véleményük róla, s tettek fel kérdéseket a válaszolók személyére, gyülekezetére vonatkozóan is, például: milyen iskolai végzettsége van; részt vesz-e református gyülekezeti alkalmakon; ha igen, fővárosi, városi, falusi vagy szórvány gyülekezetben-e; van-e ott kántor, kórus, dicsőítő csoport. A felmérés főleg a legtöbb gyülekezetben ma is használt, általunk is vizsgált 1948-as, „fekete” énekeskönyvre vonatkozott. A kérdések közül minket elsősorban az énekek szövegére vonatkozók érintenek. A válaszolók szerint „az énekek nyelvezete... 1. jól érthető (51%); 2. többnyire 21 A megújított jugoszláviai énekeskönyvről. In: Hagyomány és haladás. Csomasz Tóth Kálmán válogatott írásai születésének 100. évfordulójára. Szerk., sajtó alá rend.., utószóval ell.: BódissTamás. Bp., 641. p. 22 Ld. pl. Stoll, 1971.402-405. p. 23 Ld. 17-20. p. ill. az interneten: www.periferirecord.com/rzf/filesegyhazzenei-kerdoiv.pdf [2009. január] E folyóiratszámban több cikk is foglalkozik református egyházi énekeink problémakörével, s többször kitérnek azok szövegére is. 24 28-36. p.
