Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - A KATEDRÁRÓL - Erdődy Gábor: A belga liberális-katolikus unionizmus (1825-1848)
102 Egyháztörténeti Szemle X/1 (2009) féle hatások érték. A mindennapok szintjén érzékelhették az idegen abszolutizmus aktív provokáló jelenlétét. A felhalmozódott régi, és a frissen keletkező új típusú ellentmondások valóságából kiutat kereső tájékozódás ugyanakkor jelentős mértékben ágyazódott a történelmi örökségek világába. Erősen éreztette hatását egyrészt a brabanti forradalom demokratikus tradíciója, miközben erőteljesen érvényesült a francia tradicionalizmus szellemi hatása. Az 1820-as évek második felében meginduló folyamat eredményeként ugyanakkor „Des progrés de la Revolution” címmel 1829-ben megjelent munkájával Lamennais feladta konzervatív tradicionalizmusát. Átváltozását meghatározó módon ösztönözték az ekkortájt kibontakozó belgiumi és írországi katolikus mozgalom tapasztalatai. Mert bár a „libéraux catholiques” fogalma először 1831. január 3-án, az Avenir cikkében jelenik majd meg, a liberálisok és a katolikusok együttműködésének gondolata egyértelműen a belga fejlődés eredménye. Az 1820-as évek derekán minőségi fordulat érlelődött a belgiumi belpolitikai életben. Új generáció jelent meg, melynek tagjai az ancien régime bukása után születtek, megtapasztalták gyerekként a terrort, ifjúként a császárságot, majd Vilmos abszolutizmusát, és kellő nyitottságra tettek szert a liberális-polgári eszmék irányában. Az „ifjú liberálisok” és az „ifjú katolikusok” számára az ancien régime visszatérése anakronisztikus gondolatnak számított. Megindult a két ellenzék közeledése. Különösen hatékonyan jelenítette meg a politikai közvélemény mentalitásában megindult változásokat az a fiatal (20-35 év közötti) liberálisokból verbuválódott csoportosulás, melynek fő hangadói Charles Rogier, Jean-Baptiste Nothomb, Paul Devaux, és Joseph Lebeau voltak. Gondolkodásukra meghatározó módon hatottak Benjamin Constant-nak az 1814-es francia chartába is beépülő tanításai. Markánsan kirajzolódtak ugyanakkor a belga katolikus egyházon belüli fordulat jelei, egyre érezhetőbbé vált Lamennais szellemi hatása is. A folyamat Etienne Constantin de Gerlache 1825. december 13-án elmondott, az abszolutizmus politikáját elutasító, magát a sajtó és a vallás szabadsága mellett elkötelező zászlóbontó beszédével vette kezdetét. A katolikus érdekeket az alkotmány talaján állva védelmező, a liberálisok irányában hídverő taktikájára épülő törekvés a katolikusokban meglévő ultramontán beidegződések oldására irányult. Jeladása felgyorsította a lappangó folyamatokat. 1826-tól az egyházi sajtó egyre határozottabban síkra szállt a szabadságért. Adolphe Bartels meggyőző erővel fejtette ki, miszerint a liberálisok politikai célja, a népből kifolyó kormányzási rendszer megteremtése, teljes mértékben összhangban áll a katolikus vallással és annak jogrendszerével. Mindezzel párhuzamosan a vilmosi abszolutizmus valláspolitikáját korábban sokban elfogadó ifjú liberálisok felülvizsgálták a kormányt egyházellenessége alapján toleráló voltaire-iánus taktikájukat. Mintegy cserében a katolikusok késznek mutatkoztak lemondani privilegizált állami pozíciókat igénylő követeléseikről, és jelezték hajlandóságukat a szabadságjogok kivívásá
