Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - A KATEDRÁRÓL - Erdődy Gábor: A belga liberális-katolikus unionizmus (1825-1848)
A belga liberális-katolikus unionizmus (1825-1848) 103 nak támogatására. Lépésről lépésre formálódott a nagykoalíció alapjait megteremtő kompromisszum. Az unionizmus megszületését előkészítő meghatározó jelentőségű állomásként 1824. április elején ifjú ügyvédek és professzorok Liége- ben liberális napilapot alapítottak Journal politique, littéraire de l’industrie et du commerce Mathieu Laensbergh címmel. A közeledés kibontakoztatásához Devaux 1827 tavaszán kifejtett kezdeményezései biztosítottak újabb impulzusokat. Cikksorozatában a liberális politikus de Gerlache 1825-ben elhangzott beszédének fő követeléseit megismételve sürgette az alkotmányos rendszer létrehozását előmozdító közös liberális-katolikus álláspont megalkotását. 1827. november 1-jén a Courrier de la Meuse immár egyértelműen a nyitást szorgalmazta Devaux szellemében, amikor kimondta, hogy a katolikusok számára a liberális rendszer lényegesen előnyösebb Vilmos abszolutizmusánál, és sürgette felsorakozásukat a sajtó-, az egyesülési- és a véleményszabadság ügye mögött. Egyben a közös program jelszavát, az unionizmus mottóját is meghirdette: „liberté en tout et pour tous.” A magas klérus visszafogottan reagált a liberálisok hívó szavára. Az érlelődő változás jelének volt azonban tekinthető, hogy 1827-ben Engelbert Sterckxet választották meg a mecheleni érsek, de Méan püspöki helynökének. A szakadék áthidalását kínáló megújulási program kidolgozásában kulcsszerepet vállaló Sterckx elszántan szorgoskodott a katolikusok alap- szerződésben biztosított jogainak megvédéséért. Irányzatának megerősödését jelentette 1829-ben Corneille Van Bommel liége-i püspöki kinevezése. A belgiumi liberális-katolikus közeledés ellensúlyozása érdekében a holland uralkodó 1827. június 18-án konkordátumot kötött a Szentszékkel. A forradalmi erjedés megelőzése szándékát magán viselő kísérlet jegyében megfogalmazott dokumentum fakultatívvá tette a leuveni filozófiai kollégium látogatását, és újra engedélyezte a püspökségek számára a szemináriumok megnyitását. Az engedmények azonban nem keltettek pozitív visszhangot, a konkordátum nem bizonyult többnek egyszerű „halotti levélnél.” A két ellenzéki mozgalom először Liége-ben és Brüsszelben lépett szövetségre. A következő évtizedek történelmét meghatározó személyiségek (mindenekelőtt Lebeau, Devaux, Nothomb és Rogier) szövetkezéséből létrejött „liége-i műhely” a liberális-katolikus unionizmus valódi olvasztó kemencéjeként működött. Hasonló irányban befolyásolta a fejleményeket Louis de Potter, Sylvain Van de Weyer, Vilain XIIII és Charales de Brouckére Brüsszelre koncentrálódó szoros együttműködése. Jelentős mértékben előmozdította az unionizmus kibontakozását az elsősorban Louis Robiano de Borsbeek valamint Félix de Merode által megjelenített fiatal liberális nemesi csoport határozott fellépése is. A flamand egyháziak többsége támogatását maga mögött tudó progresz- szív áramlat irányadó képviselője, Adolphe Bartels 1828-ban írott munkáiban ugyanakkor egyre több olyan megállapítást tett, amelyek megelőlegezték Lamennais 1829-ben meghirdetett elképzeléseit. A fiatal klérus legtehetségesebb képviselői bátran nyitottak a szabadság
