Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Ritus Caenae Dominicae - borsodi imádságokkal (1713 - ante 1775)

16

Egyhá2történeti Szemle IX/2 (2008)

Áldj meg minket testünkhöz és lelkűnkhöz illendő áldásokkal, kiváltképpen pedig tisztünknek végbevitelére néző elégséges mennyei kegyelmekkel ruházz fel, hogy vitézkedhessünk ama jó vitézséggel, megtartván az hitet és a jó lelki esmé- retet. Légyen, Uram a te beszéded a mi szánkban élő és hatható, és hathatóbb minden kétélű fegyvernél; ne engedjed, hogy áldozzunk a mi gyalmunknak, avagy hálóinknak jó illatot tegyünk, sem magunkat sorsunk felett fel ne emeljük, hanem a te nevednek dicséretire s dicsőségére minden gondolatinkat, szólásinkat és cse- lekedetinket igazgathassuk.

Őrizd meg azért a mi szíveinket fösvénységtől, ne legyünk hamis béresek és hasunknak szolgái, ne legyünk rút nyereségnek kívánói. Zabolázd meg nyelvünket, hogy bolond beszédet, trágárságot, rágalmazást és szitkokat ki ne szóljon, hanem jó és tisztességes beszédeket szólhasson, melyek alkalmatosok légyenek az építésre, és kedvesek az hallgatóknak.

Cselekedjed, Uram, hogy az híveknek legyünk példák a beszédben, a nyájaskodásban, a lélekben, a békességes tűrésben, az hitben, a tisztaságban, hogy fegy- hetetlenek lévén, még a kívülvalóktól is jó tanúbizonyságot végyünk, és mikor másoknak prédikálunk, magunk megvettettek ne légióink.

Adj, Uram, minékünk tettetés nélkül való hitet, lelkünk esméretinek békességet, a Szent Léleknek örömét, erős reménséget, magunk sorsával megelégedő Lelket, szólásbéli bátorságot, állhatatos békességes tűrést a mi hivatalunkban a te dicsőségedhez, és az emberek idvességéhez illendő hűséget és buzgóságot.

Végezetre cselekedő azt, Uram, hogy mikor megjelenendik ama Pásztoroknak Fejedelme, a mi füleinkben zengedezzenek amaz örvendetes igék: Jól vagyon, jó és hű szolgám; kevesen voltál hű, sokakakra bízlak ezután, menj bé a te Uradnak örömébe: holott amaz hervadhatadan koronát elvehessük, ugyan a mi Urunk jézus Krisztus mi Pásztorunk és Idvezítőnk által, Amen. Mi Atyánk, ki vagy, ’s a többi.

A Rítus eltérése Medgyesi Pál LiturgiájátóX

Az eltérés a nyomtatásban megjelent LSC (— Uturgia Sacrae Coenae) szövegétől nem jelentős, de igen jellemző. Semmi utalás nincs arra a kéziratban, hogy ez ama „puritán /Agenda" kivonatos másolata volna, avagy az úgynevezett Pataki Agenda követése. Az eltérő cím semmivel nem sugallja ezt a szövegből feltáruló közvetlen kapcsolatot. Eltűnt a Uturgia szó; a Caena szóalak is változás; a 17. századi nyomtatott címlapon nem bukkant föl a Kitus.

A meghagyó)tt rubrikákban is van eltérés. Rövidítés és többlet is. Nem található sehol a Medgyesire jellemző első asztal szakkifejezés, de voltaképpen ezt jelenti az első vendégek. Nincs annyira részletezve az úrvacsorái szertartás, mint a 17. századi nyomtatott kiadásban, nem hangsúlyozza azt, ami legjellemzőbb törekvése volt Medgyesinek (bár valójában ezt teszi), hogy' a felemelt kenyeret le ne tegye a prédikátor, hanem azonnal ossza is; és a kelydtet ugyanígy. Arról sincs szó, hogy az elosztás közben (következetesen így írja) a szereztetési igéket ismételné a lelkész, vagy egyéb igéket mondana a kommunió során oda járuló gyülekezeti tagoknak.