Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Ritus Caenae Dominicae - borsodi imádságokkal (1713 - ante 1775)
Ritus Camae Dominicae — borsodi imádságokkal 17 Szintén nyomatékos a puritán felfogásban — a LSC rubrikájából ítélve — az úrvacsorái éneklés tilalma. Ez a kéziratos másolatban az egyik lényeges változás. A Rítus csak azt óhajtja, hogy amíg a szereztetési igék elhangzanak az elsőnek úrvacsorához járulók előtt, addig ne legyen éneklés. Az első asztal után körbe állók kommuniója, tehát többi asztal idején tehát volt. Ugyanakkor később nem ismételte meg a liturgus az elején elmondott több igét, mint Medgyesi. Szintén jellemző eltérés még a szertartás elején, a homiliás és gyónó rész közé beiktatott éneklés. Lehetséges, noha kevéssé valószínű, hogy a szertartás tanító és gyónó szakasza ekkor már nem is a szószéken történt, erről nem nyilatkozik a kézirat. Milotai Agendájában egyértelmű, ezért ennek hallgatólagos követésére gondolhatunk, mert ha másként történt volna, mint a Dunántúlon a 18. század végétől, akkor erre lenne a kéziratban rubrika. Másfelől az éneklésről beiktatott [=1 B~] rubrika oka nagyjából az lehet, amit Kármán Agendaja szintén fölvetett, majd folytatása a 19. század elején képviselt, tudniillik hogy a nem úrvacsorázók mondhatják-e a bűnvallást, és egyben feloldo- zást mondhat-e rájuk is a lelkész, holott nem fognak úrvacsorázni? Ennek előzményét már itt megtaláljuk. Az úrvacsorái szertartásban a tanító (prédikációs) és gyónó szakasz meg a kommunió közé iktatott éneklés első említését Milotai 1653-ban megrövidített Agendajában találjuk.16 Ez nem minden további nélkül mondható gyülekezeti éneknek. Kétségtelen a szertartásnak ugyanezen helyén Alvinci Péternél, hogy ekkor a kántor és a diákok liturgikus kórusa énekelt. Ez a Rítus szerint is lehetséges. A kettő egyáltalán nem független egymástól, nem is zárja ki egymást. Orgona nélkül a gyülekezet éneklését is a liturgikus kórus vezette, és hiába szerették volna reformátor atyáink, a gyülekezet, vagy legalább a gyülekezet énekelni tudó része nem mindig társult olyan lelkesedéssel a szertartás énekléséhez ahogyan ez a kései romantikus elképzelésben megjelenik. 16 RMNy. 2505.
