Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Ritus Caenae Dominicae - borsodi imádságokkal (1713 - ante 1775)

14

Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008)

(2)

ÖRÖK dicsőséges nagy Úr Isten! kinek dicsőségének királyi széki a magas egek, és kinek kegyelmének széki a szelíd alázatos együgyű szívek. Te vagy, Uram, kinek jó voltát mi, a mi setét elméinkkel meg nem foghatjuk, annyival inkább megfer- téztetett ajakainkkal, és bűntévő nyelveinkkel ki nem mondhatjuk.

Te, Utam, minket a lelki setétségnek hatalmasságából, nem csak a te kegyelmednek országába állítottál bé, hanem hogy az Üj Testámentomban nem a megölő betűnek, hanem a megelevenítő Léleknek alkalmatos szolgái, és a Jézus Krisztusnak Evangyéliomának hirdetői lennénk, arra is kegyelmedből választván, előállatni méltóztattál.

Te adtad, Uram, a te igédet a mi szájainkba, hogy az által e gonoszban hely- heztetett világban gyomláljunk, rontsunk, építsünk és plántáljunk.

Te hagyományod, Uram, hogy prédikáljuk az igét, rajta légyünk mind alkalmatos s mind alkalmatlan időben, feddődjünk, dorgálódjunk, intsük az hallgatókat minden szelídséggel és tanítással. De óh, mi Urunk Istenünk, jóllehet a Krisztusról való tudomány, amik által megtartatunk, azoknak Istennek hatalma az íd- vességre; mindazáltal akik elvesznek, kiknek elméjeket megvakította e világnak Istene, hogy a Krisztus dicsőséges Evangyéliomának világossága ne fénljék né- kiek, azoknak merő bolondság és csúfság, kiktől mi, te szegény szolgáid minden napon te éretted megölettetünk, és olyanok vagyunk, mint a mészárszékre rendeltetett juhok.

O, mi nagy Istenünk! E világ szemei eleibe állattál minket, úgy mint halálra valókat, mert lőttünk csudái e világnak, az embereknek seprei, elvettetett állatok, elannyira, hogy aki minket öldököl, alítja, hogy isteni tiszteletet cselekeszik.

Megutáltatott Uram a te szerelmes Jegyesed is, kit naponként késztünk, hogy mint tiszta Szüzet egy férj fiúhoz, a király Krisztushoz szerkeztessünk, sérte- gettetik mindenfelől, mint a tövisek között felnőtt liliom. Nagy és erős Isten! küldd el szíveinkbe erősítő Lelkedet, hogy mindezekben diadalmasoknál feljebbvaló légyünk, és elhitessük magunkkal, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem mélység, sem magasság, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem a következendők el ne szakaszthatnak minket a te szerelmedtől, mely vagyon a Jézus Krisztusban.

Készíts a szenvedéshez, mely naponként minket a mi hivatalunknak utai- ban előtalál, hogy’ minden alkalmatosságokkal zúgolódás nélkül szenyvedvén, a nyomorúságok között örvendezhessünk, a te tőled nékünk adatott tálentummal úgy’ kereskedhessünk, hogy mikor hozzánk megtéréndesz, azt néked hasznos nyereséggel lelki örömmel megadhassuk.

Legközelebb, Uram, e szent alkalmatossággal jelentsd meg magadat miné- künk, és légyen a te Lelkednek kettős mértéke mirajtunk, hogy a te nevedben fel- vejendő munkáinkban áldást vehessünk.

Lelkednek füzével azért illessed megfertéztetett ajakainkat, hogy semmi tisztátalan, rothadt és megveszett beszédek a mi szájainkból ki ne származzanak; sőt inkább amelyek épületesek, melyek igazak, melyek tiszták, melyek szerelmetesek, melyek jó ízűek, azok forogjanak a mi szájainkon és ajakainkon; ha mi jóság, ha mi dicséretes, azokról gondolkodjunk.