Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 1. szám - TANULMÁNY - Lukácsi Zoltán: Sombori József egyházi beszédei, avagy a katolikus prédikáció útkeresése a felvilágosodás korában

8

Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008)

nagyszombati egyetemen végezte. 1806. szeptember 28-án szentelték pappá. Ezt követően öt évig volt káplán Marosvásárhelyen. Az 1811-12- es tanévben szemináriumi tanár és aligazgató Gyulafehérváron. 1812-től haláláig Székelyudvarhelyen élt. Előbb négy évig adminisztrátor, majd 1816-tól plébános. Élete utolsó öt évében tanár és igazgató is a helyi gimnáziumban, amelynek egykor maga is diákja volt. A szegényeknek megalapította a Szent Erzsébet aggotthont. Akadémiát is szeretett volna létesíteni, amelyhez már Rudnay Sándor hercegprímás is hozzájárulását adta, de ezt nem valósíthatta meg. Mint esperes és címzetes kanonok halt meg 1822. április 19-én.

Noha fiatalon hunyt el, már életében kora jeles szónokának tartották. Csak huszonhat éves volt, amikor nyomtatásban is megjelent a napóleoni támadás kapcsán elmondott két beszéde.24 Ezt követően életében még két, egyenként tizenkét beszédet tartalmazó gyűjteményes kötete látott napvilágot,25 valamint egy temetési beszéde.26 Nemcsak szónoklatai láttak nyomdafestéket, hanem több publikációja is az Erdélyi Múzeumban és a Tudományos Gyűjteményiben. Cikkei főleg nyelvészeti és kulturális témájúak. A nyelvújítási mozgalomban a megfontolt újítók, a bölcs nyelvvédők közé tartozott. Kifejti, bogy a nyelv nem csak közkincs, hanem „frigyláda” is, amit illetéktelen kezek nem érinthetnek, a nyelv „csinosításához” készületlenül senki sem foghat.27 Ezen tanulmányában három módot ismertet, amellyel a nyelv a saját kiműveltségéhez közeledhet: a bővítést, a csinosítást és az ismeretek gyarapítását.28

24 SOMBORI JÓSEF: A haza szeretete egy beszédben, mellyet a m. vásárhelyi piatzi r. k. nagy templomban pünköst hava 22-dikén 1809-ben el-mondott — M Vásárhelyi Káplány. M. Vásárhellyen, é.n. (továbbiakban: SOMBORI, 1809a.); Uő: Egy szó a fel kelő magyar nemességhez T. N. Küküllő vármegye zászlóinak fel-szentelése alkalmatosságával. Sz. Mihály Hav. első napján, 1809-ben. D.Sz.Mártonban, 1809. (továbbiakban: SOMBORI, 1809b.)

23 SOMBORI JÓSEF: Tizenkét egyházi beszédek, mellyeket annyi ünnepekre készíttetett, és el mondott —, Maros vásárhellyi káplány. 1808. Csik Somlyón, 1810. (Ezen könyv egyik példányát a nyelvújítási kérdésekben harcostársának, Teleki Sámuelnek dedikálja Marosvásárhelyen 1811 novemberében. Vö.: DkÉ Nagy Anikó: A könyvtáralapító Teleki Sámuel. Kolozsvár, 1997. 174. p.); SOMBORI JÓZSEF: Tizenkét keresztényi elmélkedések mellyeket készített és elmondott—, Sz. Kir. Vár. Maros-Vásárhelyi Káplány 1810. Kolosvárt, 1811.

26 SOMBORT JÓZSEF: Néhai mélts. g. Tancsi Földvári Terézia asszonynak, mélts. g. Göncz-Ruszkai Kornis János úr [...] házastársának dicséretes emlékezete, egy halotti beszédben. Melyet készített és böjt más hav. 15-én elmondott —. Maros-Vásáhely, 1811.

27 SOMBORI JÓZSEF: Egy-két észrevétel a magyar nyelv mostani állapotjáról. In: Erdélyi Múzeum, 1815. III. fűz. In: Rendszerek a kezdetektől a romantikáig. Sajtó alá rend.: TÁRNÁT ANDOR — CSETRI LAJOS. Bp., 1981. (A magyar kritika évszázadai, 1.) 464-465. p.; MARGÓCSY ISTVÁN: „Istennőm, végzetem, mindenem, magyar nyelv!” In: Beszélő, 2006. október. 100. p.

28 Erdélyi Muzéum, 1814-1818. Sajtó alá rend.: BENKŐ SAMU. Bukarest, 1979. (továbbiakban: BENKŐ, 1979.) 112. p.