Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNY - Lukácsi Zoltán: Sombori József egyházi beszédei, avagy a katolikus prédikáció útkeresése a felvilágosodás korában
Sombori József egyházi beszédei 9 Fenyő István Buczy Emillel (1782—1839) együtt Somborinak tulajdonítja a nemzeti irodalom eszméjének első megfogalmazását, amely a romantikus irodalmi gondolkodás úttörőjévé is teszi. Szerinte ő sürgette a kritika meghonosodását, az organikus nemzeti fejlődés gondolatával pedig Kölcseyre is hatott.29 Maga Kazinczy is nagyra becsülte tevékenységét — annak ellenére, hogy számos kérdésben nem értettek egyet —,30 és sajnálkozott, amiért Andrásfalván való tartózkodása idején Sombori nem tudott átlátogatni hozzá. Kazinczy nem csak a nyelvművelő, hanem a szónok Somborit is dicséri. Azt állítja, hogy 1811-ben kiadott prédikációit nem csak a katolikus, hanem a református és unitárius teológusok is megtanulják.31 Sombori bekapcsolódott abba a vitába is, amely az ún. „csíki székely krónika” hitelessége kapcsán bontakozott ki.32 Másutt olyan regisztereken szólal meg, amelyek prédikációiból is ismertek: bírálja az idegenmajmo- lást, a rossz nevelést, a hazai földrajzi-történelmi ismeretek hiányosságát.33 Hallatja hangját a „székely nemzeti levéltár” meglétéről és hollétéről folytatott vitában is. Az 1820-ban tartott girás-gyűlésen azt állította, hogy a székely nemzeti levéltárból származó értékes iratok találhatók a segesvári levéltárban. Kijelentése azonban nem igazolódott.34 Korai halála után végakaratának megfelelően barátai gyűjtötték össze és jelentették meg még fellelhető beszédeit (melyeknek nagy részét még káplán korában írta) 1825-26-ban három kötetben, Marosvásárhelyen, a Református Kollégium nyomdájában!35 Néhány év múlva, szinte változatlan formában újra megjelentek prédikációi, de az 1828-as „megjobbittatott” kiadás nem tartalmazza a harmadik kötetet. Az ifjú kori barát, Hilibi Gál Domokos táblabíró és líceumigazgató nemcsak lelkiismereti kötelességének akart eleget tenni, hanem „az emberiség köz jovát” is akarta szolgálni a beszédek kiadásával. A nyomtatásban már korábban megjelent prédikációkat szinte változatlanul adta újra közre. Hogy a kiadatlan beszédeket hogyan gondozta, nem tudhatjuk, de joggal feltételezzük, hogy Sombori pontosan letisztázott szövegeiből dolgozott, mert a külső formák minden beszédnél teljesen azonosak: a beszéd elején a Szentírásból vett jelige áll, ezt követi a bevezetés a téma 29 FENYŐ István: Az irodalom respublikájáért. Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése, 1817-1830. Bp., 1976. (továbbiakban: FENYŐ, 1976.) 25-26., 190., 230. p. 30 ÉDER ZOLTÁN: Túl a Duna-tájon. Bp., 1999. 246-248. p. 31 KAZINCZY FERENC: Erdélyi levelek. Bevez.: KRISTÓF György. Kolozsvár, 1944. I. 20. p. 32 SOMBORI JÓSEF: A hajdani nemes székely nemzet áldozó poharáról. In: Tudományos Gyűjtemény, 1835. 3-18. p. 33 SOMBORI JÓSEF: Jegyzetek. Egy nemzeti jeles író készületére. In: Erdélyi Múzeum, 1817. VIII. Riz. Í66. p. 34 HERMANN Gusztáv Mihály: Székely nacionalizmus vagy rendi öntudat? In: Tis^atáj, 1992. 6. sz. 70. p. 33 Ld. 13. sz. jegyz.
