Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - RECENZIÓ - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Joachim Bahlcke: Ungarischer Episcopat und österreichische Monarchie
Recenzió Joachim Bahlcke: Ungarischer Episkopat und österreichische Monarchie. Von einer Partnerschaft zur Konfrontation (1686- 1790). Geistwissenschaftliches Zentrum Geschichte und Kultur Ostmitteleuropas E. V. an der Universität Leipzig. (Forschungen zur Geschichte und Kultur des östlichen Mitteleuropa. Band 23.) Stuttgart, Franz Steiner Verlag, 2005. 516. old. Ritka dolog, hogy nemzetközileg elismert külföldi történész alapkutatásokon nyugvó önálló monográfiát szenteljen Magyarország történetének valamely részének. Különösen igaz ez, amikor nem a kataklizmákban gazdag magyar történelem egyik tragikus fejezetét dolgozza fel, hanem egy békés időszakot választ ki témájául (a békés jelző természetesen relatív, már az alcímben is olvashatjuk a konfrontáció kifejezést). Ezt tette a stuttgarti egyetem professzora, Joachim Bahlcke, aki a magyar katolikus klérus és a Habsburg államvezetés 18. századi kapcsolatát dolgozta föl olyan mélységben és vizsgálta olyan, eddig nem vizsgált aspektusokból, hogy számos újdonsággal szolgál a magyar tudományos közvélemény számára is. Óriási szakirodalmi apparátust mozgatott meg a szerző, és nem elégedett meg a magyar, horvát, szlovák és cseh nyelvű szintézisek felhasználásával, hanem bőven merített a korabeli röpiratokból, naplókból, kéziratokból is. Sőt ezen túlmenően primer levéltári forrásokat is feltárt különböző archívumokban, amelyek anyagát jól illesztette be a szövegbe. A szerző eg)' ívet próbál ábrázolni a katolikus klérus és a Habsburg Monarchia újkori viszonyában, amelyben több ellentét is felfedezhető. Ezek közül a legfontosabb kérdések, hogy vajon miért a buzgó katolikus uralkodók (Mária Terézia, II. József) alatt kerül sor a magyar katolikus elittel szembeni lépésekre, és vajon leírható-e az egyház egy monolitként, amelynek minden szegmense ugyanazon érdek szerint cselekszik. Valószínűleg nem, ezért szerencsés, hogy Bahlcke kettéválasztja az alsó- és felsőpapságot, és csupán az utóbbit elemzi. Ok már körülírhatóak eg)' érdekcsoportként, amelynek céljai és viszonyrendszerei egyaránt jól meg- ragadhatóak. A szerző arra a következtetésre jutott, hogy a dinasztia és a klérus között I. Lipót idejében egy kompromisszumon alapuló bizalmi viszony állt fenn, amely a 18. században folyamatosan romlott és a két fél II. József halála idején már élesen szemben állt egymással. Bár a források bősége miatt akár ez a változás is kimutatható, ám összességében ezt a képet árnyalni kell, mert a magyarországi barokk egyháztörténetet nem lehet egy negatív folyamatként feltüntetni még akkor sem, ha a Habsburg felvilágosult abszolutista uralkodók több intézkedése komolyan megterhelte a katolikus klérussal fenntartott viszonyt. Emiatt az alcímet kissé sarkosnak érezzük, abban azonban mindenképp igaza van a szerzőnek,
