Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 1. szám - TANULMÁNY - Lukácsi Zoltán: Sombori József egyházi beszédei, avagy a katolikus prédikáció útkeresése a felvilágosodás korában

4

Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008)

Mind a régebbi, mind az újabb szakirodalom megegyezik abban, hogy a 18-19. század fordulója a katolikus prédikációirodalom hanyatló korszaka.6 Egyrészt hiányoztak a szószékekről az olyan kimagasló tehetségek, mint Pázmány Péter és Káldy György, de a későbbiek, Szabó István (1695—1753) és Padányi Bíró Márton (1696—1762) magasságába sem tudott emelkedni az új nemzedék. Vannak ugyan ekkor is népszerű szónokok, a nyomtatásban megjelent prédikációskötetek mennyisége a századfordulón és a 19. század első évtizedeiben addig soha nem látott méreteket ölt. A szónoklatok azonban meg sem közelítik a korábbiak színvonalát. A legismertebb prédikációírók, Stankovátsi Leopold, Egyed Joákim, sőt a 20. századig újra és újra kiadott Alexovics Vazul tolla sem veheti fel a versenyt a barokk szónoklat nagyjaival. Stílusuk száraz, nyelvük ötlettelen, beszédeik laposak, sablonosak, nélkülöznek minden eredetiséget, elevenséget, alakzatot, parabolát (erre tudatosan törekedtek!).7 Véleményük szerint a prédikációnak nem célja a gyönyörködtetés, hanem kizárólag a tanítás.8 A szentbeszéd gyakran inkább tudományos előadásra hasonlít, talán ez is oka, hogy maguk a szónokok sem tekintik irodalmi műfajnak. Témájuk szinte kizárólag dogmatikus vagy erkölcsi, ezért sokszor a hittételek ismertetésében, a katekizmus elmagyarázásában, illetve a világ és a jelenlévők ostorozásában merülnek ki.

6 MlHAI-OVICS Ede: A katolikus predikáczió története Magyarországon. I-II. Bp., 1900-1901. (továbbiakban: MllIALOVICS, 1900-1901.) II. 456. p.; KUDORA JÁNOS: A magyar katolikus egyházi beszéd irodalmának ezeréves története, 896-1896. Bp., 1902. (továbbiakban: KUDORA, 1902.) 157. p.; RÉZBÁNYAY JÓZSEF: Az egyházi szónoklat kézikönyve. Bp., 1902. (továbbiakban: RÉZBÁNYAY, 1902.) 77-78. p.; Uő: Az egyházi szónoklat egyetemes története. I-III. Esztergom, 1904-1908. I. 197-199. p. (ü elsősorban nem tartalmi, hanem formai szempontból tapasztalja a hanyadást: a későbarokk kor „Ízléstelen, duzzadó, dagályos czímekkel és fölösleges czifrázatokkal” élő stílusát ítéli el. De felrója a kor erkölcseinek eldurvulását, valamint az idegen szokások átvételét, és — főleg Kudora alapján - az aulikus szellemet is. Csak ezután beszél a szabadabb szellemről, a felvilágosodásról és a jozefinizmusról.); MlHÁl.YFI ÁKOS: Az igehirdetés. Bp., 1927. 34. p.; SÖVEGF.S DÁVID: Az igehirdetés. H.n., é n. 81-82. p.; Uő: Fejezetek a lelkiség történetéből. Pannonhalma, 1993. 275., 288. p.; ADAMTK TAMÁS - A. JÁSZÓ ANNA - ACZIÍE PETRA: Retorika. Bp., 2004. 156. p. Érdekességként említjük meg, hogy született olyan retorikatörténeti mű, amely szerint a magyar nyelvű retorika csak 1790-ben született meg, korábban minden csak „előzmény” volt: VÍGII ÁRPÁD: Retorika és történelem. Bp., 1981.

7 FEJÉR György: Pest szabad királyi városa fő templomában tartatott beszédek. Pesten, 1811. „Az úgymondott, alkalmasztatott értelemből, vagy képes lefesté- sekből vett okoskodásokat hagygyátok Ti másoknak. A hímekkel, és értelemváltoztatókkal (Tropi) úgy éllyetek, mint a füszerszámmal.” Uo. A tisztelendő nevendék papoknak köszöntés. III. p.

8 ALEXOVITS BaSII.IUS: Vasárnapi prédikátziók, mellyeket a pesti fő plébánia templomában élő nyelvvel mondott. Téli rész. Posonyban, 1808. 350-351. p.