Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - RECENZIÓK - Gál-Mlakár Zsófia: Őze Sándor: A határ és a határtalan. Identitáselemek vizsgálata a 16. századi magyar ütközőzóna népességénél. Budapest, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 2006. 365 old.
158 Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008) lenkori tematikájú cikk célja pedig, hogy az előzőekben vizsgált tudati elemek továbbélését vizsgálja a közelmúltig bezáróan. A 16. századi magyar határvidék mozgástörvényei címmel szerkesztett első fejezetben A Határvidék társadalma című tanulmány egy általánosabb nézőpontból kezd közelíteni az ütközőzóna társadalmának és életmódjának kérdéséhez, ezt egy esettanulmányban bontja tovább A hajdúk testületi tudata a 16. századi dél-dunántúli határvidéken, Kanizsa környéki hajdúk a 16. század közepén címmel. Majd a tudatformálódás egy-egy aspektusára koncentrál, úgy, mint a felekezeti preferenciák átalakulására az Adatok a reformáció elterjedéséhez a Ná- dasdy-uradalomban, Nádasdy Tamás és az örményesi pálos kolostor, valamint A ferencesek és a reformáció kapcsolata a XVI. századi Magyarországon tanulmányokban. A Hadprédikáció Magyarországon a 16-17. században Bornemisza Péter, Pázmány Péter, Tolnai Mihály és Nagyari István művei alapján az egyes hitelvek prédikációk eszközével továbberősödő hatásaival számol. A nemzettudat átformálódása a 16. század közepén a dél-dunántúli végvári katonaságnál címmel pedig már a vizsgálat eredményeit előlegezi a változások számbavételével, melyek már azt éreztetik, hogy a Mohács után halványuló „védőbás- tya”-toposz helyett egyre inkább a kisnépi voltot, a kiválasztottságot tudatosító zsidó-magyar párhuzam erősödött fel. Összegezve pedig az állandósuló harci helyzet okozta életmódbeli változások kapcsán Őze Sándor azt állapítja meg, hogy a felekezeti befolyások nem tudták a határterület népességét befolyásolni, sokkal inkább igazodtak a határkörülményekhez az egyes felekezetek elvárásai. Meghasonlott kereszténység és a határvidék címet viseli a kötet második nagy fejezete, mely szorosabban a reformáció által a határvidék társadalmára gyakorolt hatásokat veszi számba. A szerző ezt egyetlen személy, Szegedi Kis István életének különböző periódusain és helyszínein át kalauzolva igyekszik megvilágítani. Egyik központi elmélete az a már előző fejezetben is hangoztatott következtetés, miszerint a reformáció első nemzedéke az obszerváns ferences szerzetesek aposzta- tái közül kerültek volna ki. E kérdés azonban máig vita forrás a kérdéssel foglalkozó egyháztörténészek között. Az első reformátorok a határvidék társadalmának életében rendkívül fontos szerepet vittek, tekintve az újabb egyháztörténeti kutatásokat, melyek jól rávilágítanak a már missziós területté vált hódoltsági és annak környékén elhelyezkedő területeken tevékenykedő rendek munkájára. E fejezet kérdései főleg arra keresik a választ, hogy azokon a területeken, melyeken magyar többséggel számolhatunk, miért válnak a felekezetek többségükben a zürichi irányzat követőivé. Ennek kapcsán választotta Őze Sándor kutatása forrásaként a Skaricza Máté által írt Szegedi Kis István-életrajzot, hiszen annak tevékenysége elemi módon kötődött a helvét irányzat hazai győzelméhez. Életének két fontos helyszíne, Gyula és Szigetvár, és az azokhoz kapcsolódó személyek, Kerecsényi László és Horváth Márk lesznek a fejezet központi alakjai. Mellettük a katonák felekezetváltása, a bennük kialakult török-kép és az abból is építkező helvét teológia az
