Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - DISPUTA - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről
Prohászka Ottokár zsidóellenességéről 153 pontjának nem volt visszhangja. Ilyen szózatot intézett a zsidósághoz: „Higgyék el, hogy ellensége vagyok a mai gyűlölködő irányzatnak. Nekem csak egy kérésem van Önökhöz [...] legyenek jó zsidók! Éljenek Mózes törvényei szerint! Nem akarjuk mi, hogy a zsidók keresztényekké legyenek. ”65 A székesfehérvári püspök viszont az esztergomi érsekkel szemben úgy vélte, hogy siettetni kell a zsidóságnak a keresztényekkel „nemcsak nyelvben, hanem érzületben s vallásban [sic!] való egyesülését”65 66 is, s általában a kikeresztelkedést, a keresztény magyarságban való feloldódást tekintette egyedüli megoldási lehetőségnek. De „ismeretlenek” maradtak a közéletnek mégoly tekintélyes személyiségek Prohászkával szembeni állásfoglalásai is, mint Rákosi Jenőé, aki kritizálta Prohászkát, hangsúlyozva, hogy „a nagyérdemű magyar zsidók száma sem kicsiny”, majd a püspök ténykedésének hatását felmérve fontos kérdést tett fel: „mi mégis a pogrommal fűszerezhető antiszemitizmus kénköves esőjét bocsátanók az összességre? Ez keresztény dolog és okos dolog se volna.”67 Nem érzem teljesen történelmietlennek a kérdést, hogy „mi lett volna” a véleménye Prohászkának, ha megéri a zsidótörvényeket és a vészkorszakot. Erre persze csak spekulatív választ adhatunk, de azért vannak tények, amelyek e spekulációnak irányt szabnak: Az 1930- 1940-es évek fordulóján a magyar katolikus püspöki kar tagjai helyeselték az első két zsidótörvényt, és finoman szólva nem fejtettek ki ellenállást a zsidóság jogfosztását - „számozatlan” - törvényekbe68 rendező további jogszabályok (1942/8. te., 1942/15. te.) ellen sem, egyedül a harmadik zsidótörvényt ellenezték határozottabban, de azt is inkább azért, mert saját érdekeiket sértette. Joggal feltételezhetjük, hogy Prohászka sem tett volna másként, legalábbis a numerus clausus vitájában tartott beszédének gondolatmenete erre utal. Az első zsidótörvény például a korlátozásnak nagyon is hasonló logikáját követte, mint a numerus clausus,69 a harmincas évek végének katolikus egyházi illetve „keresztény-nemzeti” politikai közvéleménye előbbit ugyanúgy „önvédelemként” írták le, mint Prohászka 1920-ban az utóbbit, nem véletlen, hogy katolikus szerzők is rá hivatkoztak a zsidótörvények vehemens támogatásakor.?0 Ismerve Prohászkának a 19. század végétől 65 Vö. Szabolcsi Lajos: Két emberöltő. Az Egyenlőség évtizedei. (1881-1931.) Sajtó alá rend.: Szabolcsi Miklós. Bp., 1993. 311. p. 66 Ld. 20. sz. jegyz.-ben idézett „Elég volt-e?” cikkét, 193. p. 67 Idézi: Sípos Balázs: Az (ellen)propaganda. Rákosi Jenő és a „keresztény kurzus”, 1919-1942. In: Múltunk, 2005. 3. sz. 3-37. p., 27. p. 68 Vö. Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendelkezések, 1920-1944. In: A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Szerk.: Molnár Judit. Bp., 2005.140-163. p. 69 Ld. Kovács M. Mária tanulmányát, Mózessy Gergely írásának 22. sz. jegyz.-ben. 7° Ld. pl. ,Azt mondhatná valaki, milyen antiszemita beszéd ez? Erre csak azt felelem, amit Prohászka Ottokár püspök mondott: Mindabban, amit a zsidókérdésben mondunk és teszünk, nem embertársainkkal való gyűlölet vezet, hanem a szeretet; és pedig a magyar fajunkkal szemben kötelező
