Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 4. szám - DISPUTA - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről

144

Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008)

joggal tehető fel a kérdés, hogy a Prohászka cikkeiben kifejtett nézetek mennyiben térnek el azok gondolatmenetétől. Az esetek túlnyomó többségében nem vagy alig, ugyanazokat az érveket, szerkezeti elemeket, társadalmi diagnózisokat használja, ráadásul ugyanolyan fogalomkészlettel.34

Az első világháború végére Prohászkában jelentősen felerősödött korábbi meggyőződése, miszerint a liberális, de ekkor már sokkal inkább a szociáldemokrata (majd egyértelműen a kommunista) politikai szervezeteket lényegében a zsidóság valamiféle kimondatlan keresztényellenes összefogása mozgatja. Mindez meghatározóvá vált a szemében a Tanácsköztársaság idején, amikor a zsidóság féktelen hatalmi törekvéseinek beigazolódásáról „győződhetett meg”.-'« Ekkori antiszemita gondolatmenete legrészletesebben 1920-ban megjelent könyvében mutatható ki (sajnos teljes elemzésétől ezúttal el kell tekintenem), de maradéktalanul egyetértek Gárdonyi Máté megállapításával, amikor a Prohászka antiszemitizmusát cáfolni akaró szövegkiadásról megállapítja, hogy sajtó alá rendezője „éppen azt erősíti meg az olvasóban, hogy Prohászka gondolatmenete oly mértékben antiszemita, hogy az teljességgel védhetetlen”.36

Senki nem vitatja, hogy a Horthy-korszak antiszemitizmusát mentegető legfőbb érv egy történelmi tényből indul ki, vagyis arra hivatko- 34 35 *

34 Csak a példa kedvéért: „1. Mit jelent ezen szó: antiszemitizmus? Annyit jelent, mint: zsidóellenesség, s azért mindazokat, akik a zsidóknak ellenesei, antiszemitáknak nevezik. 2. Miben áll az antiszemitizmus? A kereszténységnek önvédelmi küzdelmében a zsidó hatalom ellen. 3. Van-e jogosultsága ezen küzdelemnek? Teljes jogosultsága van napjainkban, midó'n a zsidóság az egész világon szövetkezve tör a kereszténység ellen, s ezt leigázással fenyegeti. 4. Csupán a keresztényeknek kell küzdeniük a zsidóság ellen? Közös feladata ez minden nemzsidó fajú és vallású nemzetnek; minthogy a zsidóság ellenséges törekvése mindnyájok leigázására és tönkretevésére irányul. De főképpen az általa leginkább gyűlölt kereszténység ellen tör, s azért elsősorban a keresztényeknek kell ezen harcban részt venniök.” Stb. Ld. Antiszemita-káté a magyar nép számára. Szerk.: Ráth Ferenc - Zimándy Ignác. Bp., 1884. 4. p. Prohászka és a századforduló antiszemitáinak azonos fogalomkészletére konkrétan ld. még: Lukacs, John: Budapest, 1900. A város és kultúrája. Bp., 1991. 207- 208. p. stb.

35 Ld. pl. 23. sz. jegyz.-ben idézett cikkét, valamint nyilatkozatát, melyben egyértelműen igennel felelt arra a kérdésre, hogy az 1919 márciusa után történtek „egy faj uralmi törekvései” voltak-e, s nyíltan kijelentette: „A kommunizmust a zsidók csinálták.” Prohászka Ottokár a felebarát! szeretetről, nemzetvédelemről és a sajtóról. In: Új Nemzedék, 1919. október 12. Mindennek egyébként nemcsak politikusként, hanem egyházmegyéje püspökeként, híveihez intézett pásztorlevelében is hangot adott: A kommunizmus bukása után. (1919) In: Világosság a sötétségben. Pásztorlevelek. Sajtó alá rend.: Schütz Antal. Bp., é.n. [1928.] (Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái, IX.) 260-264. p.

36 Gárdonyi, 2005.197. p.