Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 4. szám - DISPUTA - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről

142

Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008)

használt tanulmányra, amelyek részletesen leírják a 19. század végi antiszemita érvelés rendszerét.2« Az általuk ismertetett gondolatmenet hajszálpontosan illeszkedik Prohászka ekkori megnyilatkozásaira. Az 1920-as évekkel kapcsolatosan ugyanez állapítható meg, melynek illusztrálására az eló'zó'ekhez hasonló támpontokat találunk.25 Nagyon fontos a prohászkai szövegek hatásmechanizmusa is: 1920 decemberében egyik vidéki beszédében - legalábbis sajtóhírek szerint - nem beszélt konkrétan a zsidóságról, csak az általa vélelmezett „nemzetvédelemről”, arról, hogy a „liberalizmus ott gubbaszt a sarokban, várja az idejét, mikor előugorjon”, „legyünk reakciósak”, „több nemzeti érzést, több igazi sovinizmust akarunk” stb. A közönsége, valamint az érte nem véletlenül rajongó Ébredő' Magyarok Egyesülete azonban tudott a zsidóságra vonatkozóan is „dekódolni”.* 25 26

Terjedelmi korlátáink miatt nincs arra lehetőség, hogy a Prohász- ka-szövegekben egyértelműen mutatkozó antiszemita érvelést a teljesség igényével bemutassuk, de néhány jellemző példát szeretnénk felhozni a püspök két olyan korszakából, amikor a zsidóellenességre különösen nagy hangsúlyt fektetett. (Én Prohászka zsidóellenességének vizsgálatakor ezt a két markáns, ugyanakkor egymással összefüggő periódust tudom leginkább megkülönböztetni, nem vitatva, hogy érvrendszere és stilisztikai eszköztára változatos volt — összefüggésben az eltérő hallgatósággal illetve a műfaji sajátosságokkal, nem mindegy ugyanis, hogy egyházi lap publicistájaként, vagy törvényalkotást szorgalmazó parlamenti képviselőként nyilatkozott meg.)

A 19-20. század fordulóján megjelent cikkeinek gyakran témája az asszimiláció hiábavalóságának és veszélyességének részietezése.2?

2« Szabad György: A polgári jogegyenlőség elleni támadás és kudarca. In: Társadalmi Szemle, 1982. 8-9. sz. 68-78. p.; Gerű András: Zsidó utak - magyar keretek a XIX. században. Liberálisok, antiszemiták és zsidók a modern Magyarország születésekor. In: Zsidóság a dualizmus kori Magyarországon. Siker és válság. Szerk.: Varga László. Bp., 2005. 58-72. p. (Különösen a „disszimiláció” logikai menetét ismertető 66-69. P-)

25 Ungváry Krisztián: Értelmiség és antiszemita közbeszéd. In: Beszélő, 2001. 6. sz. 74-93. p.; Ormos Mária: Az antiszemitizmus alakváltozatai a XX. században. In: Az antiszemitizmus alakváltozatai. Szerk.: Paksy Zoltán. Zalaegerszeg, 2005. 7-17. p. Általában az antiszemita érvelésmód - máig talán legjobb — összefoglalása: Bibó István: A zsidókérdés Magyarországon 1944 után. In: Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Tanulmányok a zsidókérdésről a huszadik századi Magyarországon. Szerk.: Hanák Péter. Bp., 1984.135-294. p., küln. 206-223. p.

26 Ld. minderről: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között, I. 1918-1931. Szerk.: Paksy Zoltán. Zalaegerszeg, 2006. (Zalai Gyűjtemény, 62.) 237-242. p. Az „ébredő magyarok” közleménye teljesen magáévá tette Prohászka „méreteiben hatalmas és gondolatvilágában kincsesen gazdag beszédét”, s büszkén említi: „Ő is ébredő magyar, amint ezt büszkén be is vallotta [...] az egyazon személyben főpap és a politikai élet vezére.” stb.

2? Megjegyzem, a szakirodalom ritkán említi, hogy már korábban, az 1880-as