Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - DISPUTA - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről
128 Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008) gyök antigermán, nem vagyok antigall, nem vagyok antiangol”.1» E szövegek mind a magyarság gazdasági-, kulturális- illetve egészségvédelme körül forognak, melyre Prohászka alkotta meg a „hunga- rizmus” kifejezést. De ennek is gyökeresen más a jelentéstartalma, mint amivé Szálasi formálta később. A különösen rosszízű „faj”-fogalom használata kapcsán tisztában kell lennünk a korszak nehézségével: a 19. század végére elharapódzó „felekezeten kívüliség” és az asszimilációs folyamat részeként megkezdődő „kikeresztelkedési hullám” miatt már csak vallási közösségként leírni, statisztikailag számon tartani nem lehetett azt a zsidóságot, amelynek történetében a vallási és a nemzettudat sajátosan és tiszteletreméltón egybeforrott. Ez azonban messze nem a hitleri fajelmélet világa.1« Mindezt Prohászka-szövegekkel találkozva nem felejthetjük el, különben önmagunkat csaljuk meg. Tovább fokozza nehézségeinket, hogy a német anyanyelvű, a magyart csak gyermekkorában elsajátító Prohászka nyelvezetének két alapvető sajátossága van: a teljesen le nem vetett germanizmusok és az egyedülálló plasztikusság.^ Világéletében erős képeket használt, ez alól a zsidókérdésben tett megnyilvánulásai sem kivételek. Néhány számomra is tarthatatlannak látszó, saját korában is valószínűleg az elfogadhatóság határát túllépő megfogalmazása kapcsán ez sem felejthető el - de egyúttal az is vizsgálandó: milyen kontextusban és hol hangzik valami el. A naplójegyzetek ugyanis például csak a személyiség pillanatnyi állapotáról tanúskodnak, nem a nyilvánosságnak születtek iránymutatásul; az újságcikkek pedig nem választhatók el azoktól a provokáló megnyilvánulásoktól (elsősorban visszakereshető cikkektől), amelyekre válaszul születtek. 3. A teljesség igényéről és az okokról Gyakran elhangzó vád, hogy Prohászka életét végigkíséri a zsidóelle- nesség, nézetei e tekintetben változatlanok.* 14 * 16 Ez egyszerűen nem igaz. Az életművet záró „Zsidó testvéremhez” címzett írás hangvételében, megfogalmazásaiban egyaránt saját korán túlmutató szöveg. Csak - mivel hangvétele egyáltalán nem illik bele a prejudikált és leegyszerűsítő „antiszemita Prohászka”-képbe -, a püspök kritikusai rendszeresen elfelejtik megemlíteni vagy idézni. Ahogyan azok a publikált, és e képbe nehezen beleilleszthető tények is többnyire árnyékban maradnak, hogy Prohászka Fehérvárott tüntetőleg sétált karon fogva a rabbival a főut*3 Legfrissebb kiadása: Prohászka Ottokár parlamenti beszédei. Szerk.: Barlay Ö. Szabolcs - Kiss Antal. Székesfehérvár, 2006. (írások Prohászkáról, 4.) (továbbiakban: Barlay-Kiss, 2006.) 41-59. p. 14 A probléma tulajdonképpen ma is élő. Néhány éve létezett törekvés, amely etnikai kisebbségként kívánta regisztrálni a zsidóságot Magyarországon. '5 SÍK SAndor: Gárdonyi, Ady, Prohászka. Bp., é.n. [1928] 16 Pl.: Monori Áron: A numerus clausus és a magyar katolikus sajtó 1919-. 1920. In: Médiakutató, 2003. 2. sz.; UngváRY Krisztiián: A progresszív és a vállalhatatlan. In: Heti Válasz, 2006.12. sz.
