Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - DISPUTA - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről
Disputa Prohászka Ottokár zsidóellenességéről Mózessy Gergely E sorok előzményének egy tízegynéhány évvel ezelőtti levélváltás-sorozat tekinthető, melyben két - akkor még csak pályakezdő történész(palánta) - egymás személyét és véleményét maximálisan tiszteletben tartva igyekezett körbejárni Prohászka zsidóellenességének témakörét. E nyilvánosságot kizáró szakmai vita eredményeként kölcsönösen javítottuk tévedéseinket és árnyaltuk nézeteinket. Bár bizonyos kérdésekben markánsan eltérő maradt álláspontunk, a kölcsönös tisztelet végig megmaradt; amit talán illusztrál, hogy egymásnak azóta is kölcsönösen biztosítottunk megszólalási és publikációs lehetőséget. Az eredeti leveleknek a közreadását nem érezzük indokoltnak, de mivel a kérdés az elmúlt hónapokban ismételten a média fókuszába került, fontosnak érezzük, hogy felmutassuk: így is lehet vitázni. 1. Saját felelősségünkről A történésznek joga - és kényszerű kötelessége is hogy munkája során tematizáljon: a sokarcú valóságnak csak a rendelkezésére álló keretekben befogható szeletét tegye vizsgálódásának tárgyává. Ugyanakkor nem tévesztheti szem elől a befogadó oldal felkészültségét sem: tisztában kell lennie azzal, hogy a világ hajlamos a leegyszerűsítésre, az egyszavas címkézésre. Prohászka Ottokár a magyar egyháztörténet kimagasló alakja. Ezt sokszor és sokan leírták már, szakmai körök soha nem vitatták. Életműve rendkívül szerteágazó. Egyszerre volt a papnevelést megreformáló spirituális, lelkivezető, teológus, filozófus, lelki író, misztikus, újságíró, sajtószervező, szociális apostol, politikus, szónok, egyházkormányzó és puritán főpap - mondhatnánk: polihisztor. A leggyakrabban a neve mellett felbukkanó jelző mégis az a médiában, hogy antiszemita. (És ez még a jobbik eset, hiszen - e kifejezés torzult szinonimájaként — megkapta már azt is, hogy „rasszista” egy esztétától, s hogy „rémséges elme” egy protestáns teológustól — akitől viszont elvárható lenne, hogy rálátással rendelkezzen az életmű más területeire.1) Mivel az életmű különböző aspektusai eltérő szenzitivitásúak, kiszámítható, hogy a közvéleményben egyszavas epiteton ornans-ként mi fog rögzülni. Bizonyos véleményformáló körök pedig meglehetősen látványosan - és vélhetően tudatosan - igyekeznek erősíteni is a gondolattársítást. Csak példaképp említem a közelmúltból a Páva utcai holokauszt-kiállítás sokszor vitatott képaláírását; vagy a HVG 2006-os Bábel Balázs interjúja fölé 1 Bogmér Farkas: A gyűjtő és a város. In: Árgus, 2005. 9. sz.; Majsai Tamás: Levélféle Fabiny Tamás evangélikus püspökhöz. In: Élet és Irodalom, 2006.16. sz.
