Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 4. szám - DISPUTA - Mózessy Gergely: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről

126

Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008)

szerkesztők által helyezett kiemelést - mely ellen a kalocsai érsek tiltakozott is.2 3 4 *

A címke pedig a részleteket nem ismerő tömegek számára maga a személy - függetlenül attól, hogy tartalma valós-e vagy nem; hogy egy életmű egészének mekkora szeletét fedi le.

Prohászka esetében pedig különösképpen így van ez, hiszen a historiográfiai előzmények miatt generációk nőttek fel úgy, hogy nem hallottak, nem hallhattak róla mást. A püspök 1927-ben bekövetkezett halála után ugyanis életművének tudományos feldolgozása gyorsan megkezdődött - Schütz Antal, Sík Sándor, Rezek Román munkája nyomán -, de nagyobb hangsúlyt kapott értékelésében a politika. Annak a „keresztény kurzusnak” vált a püspök ikonjává, melyet életében maga is ostorozott. Az emelte piedesztálra, azzal is bukott el - Károlyi kerti szobrának sorsa szinte szimbolizálja ezt. A diktatúra éveiben a pártállam tette Prohászkát indexre. Könyvei eltűntek a közkönyvtárakból, műveinek újabb kiadásait idehaza 1990-ig megakadályozták. Egyházi szerzők ritka - a cenzúra miatt tartózkodó hangvételű - megemlékezésein» és Gergely Jenő írásain túl jószerivel annyi hangzott el róla 40 éven át: „a klerikális reakció képviselője, antikommunista és antiszemita”^ A diktatúra kulturális terrorja egyszerűen kiirtotta a Pro- hászka-ismeretet. Máig szíven üt, ahogy a szakma jelesei a „teljes”, az „igazi” Prohászkáért próbáltak fellépni - de ezt csak a rendszerváltás után tehették.»

E historiográfiai kontextusban érthető, ha az egyházi oldal érzékenyen reagál arra, ha valahol ismételten csak „Prohászka antiszemitizmusa” kerül elő - az ugyanis a letűntnek hitt kort idézi vissza.6 7 Olyan kollégával azonban, aki a Prohászka-életmű más területeinek feltárásához is tevőlegesen hozzájárult már,7 a vitát örömmel vállalom.

2 Szőnyi Szilárd: A vádlottak padján. In: Heti Válasz, 2006. 9. sz.; „Az lenne a jó, ha nem kellene foglalkoznunk a pártokkal”. In: HVG, 2006. 15. sz. Az érsek tiltakozása a következő szám elején, olvasói levélként olvasható.

3 Ld. pl. a Vigília 1974. 12. számát; Fényi Ottó: Prohászka Ottokár, 1905- 1927. In: A székesfehérvári egyházmegye jubileumi névtára 1977-ben. Székesfehérvár, 1977.

4 Ld. pl. E. Fehér Pál: Néhány szó egy különös kísérletről. In: Élet és Irodalom, 1975.1. sz.

s Koncz Lajos: A Prohászka-kutatások sorsa és áramlatai. In: Prohászka Önmagáról. Szerk.: Szabó Ferenc. Szeged, 1999. 97-112. p.; Szabó Ferenc: A Prohászka-kutatás története. In: Prohászka - Püspök az emberért. Szerk.: MózessyGergely. Székesfehérvár-Bp., 2006.13-21. p.

6 Csak néhány reakció: Szabó Ferenc: A teljes Prohászkáért. In: Távlatok, 1994. 3-4. sz.; Uő: Antiszemita volt-e Prohászka? In: Új Ember, 2004. 4. sz.; Mózessy Gergely: Gondolatok egy cikk kapcsán. In: Szent István Városa, 2006. 2. sz.

7 Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár és Mayer Károly nagyprépost tiltakozása az egyházi birtokok „likvidálása” ellen - 1919. június 10. In: Prohászka Ottokár. Magyarország apostola és tanítója. Tanulmányok Prohászka eszmevilágáról. Szerk.: Szabó Ferenc - Mózessy Gergely. Szeged, 2002.