Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus
40 Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008) „külpolitikai feltételek” között uralkodhatott volna. A Portának és az Udvarnak adófizetője lenne, akikkel jó viszonyt tartana fenn. A jó viszonyt fontosnak tartotta Bethlen, mivel jól tudta, hogy a kis Erdélyi Fejedelemség viszonylagos függetlenségének fenntartása egyedül csak így lehetséges. A fejedelemnek mindkét udvarnál lenne követsége, képviselete majd a politikai koncepció 5. pontjában a kancellár rátér az Erdélyi Fejedelemség belső ügyeire: „Belső állapotja, mely a népre nézendő úgymint vallások, törvények, privilégiumok, szabadságok, végezetre, minden ecclesiai és külső dolgok maradjanak azon állapotban, melyben voltak Bethlen Gábor alatt a lelkiismeretnek teljes szabadságában, az Erdélyben és Partiumban bevett négy recepta religiok iránt. A mi penig a király birodalma alatt Maradandó Magyarországot illeti, legyen a fejedelem, maga Becsben küldendő residensi által a Magyarországban levő protestánsoknak patrónusa, szószólója a több, Bécsben resideálni szokott protestáns fejedelmek követivei és residensivel együtt. Az ilyen fejedelemségnek jussának megtartására kötelezzék hittel és királyi palotával magokat a császár és magyar király mind most és azoknak successoraik is, valamikor ilyen fejedelmek inauguráltatnak, erre vigyázó közbírák legyenek az angliai, svécziai, dániai s prussziai királyok, az impérium státusi, a hollandusok s helvétusok.”39 Bethlen Miklós kancellár 1704-ben Erdély államiságát nem a belső viszonyok változtatásával, hanem külpolitikai helyzetét újragondolva látta visszanyerhetőnek. Nem állt mögötte politikai párt. Sem fegyveres erővel, sem társadalmi bázissal, sem a gyakorlati cselekvőképesség bármily kis lehetőségével nem rendelkezett. Műve elméleti tartalmával viszont jelentős alkotás. Az előbb említett címével is kifejezi azt a tényt, hogy az erdélyi állam helyzetét az új európai viszonyok összefüggésében próbálja újrafogalmazni. O úgy látja, hogy Erdély belső kormányzatát is az országnak az európai hatalmi viszonyok között betöltött helyzetére építve lehet megnyugtatóan elrendezni.40 Érdekes dolognak vélhető az, hogy Erdélyt az európai hatalmi egyensúly tényezőjének látja. Bethlen elgondolása szerint idegen protestáns fejedelem személye fűzné szorosra Erdély viszonyát Nyugat-Európa olyan országaival, mint Anglia, Hollandia és Porosz- ország. A Habsburg-család dinasztikus igényeit a fejedelemnek a császári családból származó feleséggel elégítenék ki. Az ország belső önkormányzatát viszont a központi hatalom kizárólagosan erdélyiekből álló tanácsa biztosítaná. Az országgyűlést, mint a belső ellentétek forrását eltörölné. Bethlen politikai koncepciója érthetőbbé tételének érdekében a 16. században keletkezett Heidelbergi Káté mintájára kérdés-felelet formában tárja a címzettek elé. Az 5. kérdésben kifejti a protestáns (református) fejedelem megválasztásának szükségességét: „Aliért legyen református? 39 Gyárfás, 1924.197. p. 40 R.VÁRKONYI, 1984. 409. p.
