Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus
Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus 41 Felelet: 1. Mert a nép, akinek előttejáró leszen, nagyobb részint azon valláséi, vagy lutheránus és oláh. Erdélyországának száz esztendőtől fogva mindenkor református fejedelme vala, láss erről a 10. punctumban. 3. A református fejedelem alatt katholikusoknak Erdélyben securitások, becsületek és minden szerencséjek épen megvolt s meg is leszen, melyet a más, melyet a más két vallások és az harmadik, az oláh, katholikus fejedelem alatt magoknak nem Ígérhetnek. 4. Hanemha ez Erdélyben így leszen, másként Magyarországban a reformátusoknak és lutheránusoknak minemű securitások lehet? 5. Az egész Európában levő protestánsoknak kell itt complacealni. 6. A török is és az egész napkeleti görög ecclesia, legközelebb pedig a moldvai és havasalföldi fejedelmek, ha megkérdik is őket, ezt inkább akarják. 7. Mert különben soha a religiók iránt való hadakozások és zürzavarasok és zűrzavarok el nem kerültethetnének.”41 Bethlen Miklós külpolitikai koncepciója az erdélyi protestantizmussal kapcsolatosan Alapelve az volt, hogy Erdély és Magyarország sohasem egyesülhet sem török, sem német, sem magyar főség alatt. Erdélynek mereven el kell zárkóznia Magyarországtól. Az elzárkózás és idegenkedés oka az volt, hogy a Magyarországon uralkodó barokk műveltség vallási türelmetlenségével szemben Bethlen szinte féltette a „lelkiismereti és szólásszabadságot” azaz a protestáns vallást. A nyugati protestáns államoktól távol és elszigetelten fennálló protestáns Erdély egyedül csak a protestáns hatalmak támogatására számíthatott. A vallás és a belső önállóság fenntartásának érdekében fontos volt a protestáns államokkal való kapcsolattartás. A 17. századi történelmi előzmények — a harmincéves háború (1618-1648) és a protestáns gályarab-prédikátorok Nápolyban történő kiszabadítása (1676) — mind azt bizonyították, hogy a Habsburg-hatalom árnyékában szükséges a holland és angol nemzetközi garancia az Erdélyi Fejedelemség államiságának megtartása érdekében. A református vallású német uralkodók pedig biztosítják az eddig is önállóan fejlődött erdélyi kultúra további zavartalan életét. Cserei Mihály történetíró (1668-1756) örökítette meg Bethlen cselekedetét és annak következményeit. O itt negatív véleményt formált a kancellár tettéről, azonban felbecsülhetelenül értékes információval szolgált Bethlen Miklós életének ezen időszakáról. Más perspektívából vetít fényt Bethlennek az erdélyi protestantizmusért és az Erdélyi Fejedelemség államiságának megtartása érdekében hozott áldozatára. Mindez azonban gazdagítja, színesebbé teszi a Bethlenről és a protestantizmushoz való viszonyáról alkotott képet: „A szegény Bethlen Miklós is megesék Szebenben. Amint örökké hallottam, senki nem elég okos magának, és a bölcs ember, mikor megbotlik, mindenkor nagyobbat esik, mint az egy41 GYÁRFÁS, 1924. 203. p.
