Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - RECENZIÓK - Fazekas Csaba: Donáth Péter: A magyar művelődés és a tanítóképzés történetéből, 1868-1958
Recenziók 107 kisebb-nagyobb lélegzetvételű, egymással nem vagy csak lazán összefüggő tematikájú tanulmány a „Nemzetiségi politika és oktatás” összefoglaló címet kapta. Részben korábbi munkáinak frissített kiadását, részben önálló írásokat olvashatunk itt, az egyes tanulmányok önálló jegyzetapparátust is kaptak. „Taní- tó(nő)képzők, diákjaik és tanáraik. Felekezeti/nemzetiségi ösz- szetételük s területi elhelyezkedésük a dualizmus korában” c. írása diagramokkal, térképmellékletekkel gazdagon illusztrált módon dolgozza fel a tanítóképzés statisztikailag jól megragadható adatsorait, a kiegyezést követő illetve az első világháború végét megelőző időmetszetekben, valamint a kettő között rendelkezésre álló népszámlálási és egyéb statisztikák egymásra, valamint térképre vetítése útján. Kitér a tanárok és a tanítóképzős hallgatók felekezeti összetételét tanulságosan felvillantó problémák mellett olyan, manapság gyakran emlegetett kérdés történeti vonatkozásainak felvetésére is, mint a tanítók iránti társadalmi („munkaerő-piaci”) szükséglet stb. Négy további, néhány oldalas írása a nemzetiségi tanítóképzés egy-egy esettanulmányát tartalmazza, egy szlovák, a másik három a német nemzetiségi tanítóképzés „mélyfúrás”-szerű elemzésével. Különösen érdekesnek tartjuk a Klebelsberg Kunó nemzetiségi politikájának motívumait feldolgozó, a „Gróf’ egész kultúrpolitikáját átfogóan méltató cikket. A kötet második része „Nagy László kényszerű számvetései X9i9-i922-ből. Dokumentatív elbeszélés szakmai önéletrajzával, egy iskolareformtervvel s a Gyermektanulmányi Társaság tevékenységének forrásaival” címet viseli. A Tanácsköztársaság alatt szerepet vállaló, ezért életében igazságtalanul meghurcolt, 1945 után sokszor méltatlanul méltatott, ízig-vérig pedagógus és oktatásszervező munkásságának bemutatása nemcsak az iskolaügy modernizációjára tett kísérletek és azok sorsának tanulságos számbavétele, hanem a 20. század első évtizedein átívelő korrajz is egyben. Donáth Péter nemcsak Nagy László hagyatékát dolgozta fel, az érintett megállapításait, önreflexióit, az apológiát háttérbe szorító fejlesztési terveit folyamatosan ütközteti az őt méltató, marginalizálni akaró Horthy-korszak hivatalos szerveinek véleményével. A Nagy László nevével összeforrott Gyermek- tanulmányi Társaság megérdemelt egy ilyen alaposságú történelmi feldolgozást, mely megfelel a szerző címben jelzett célkitűzésének: „dokumentatív elbeszélés”, vagyis érdekes és izgalmas olvasmány is egyben. Önálló, egy témára fókuszáló tanulmány a kötet harmadik, egyben legnagyobb méretű (a teljedelem mintegy kétharmadát
