Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus
26 Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008) angliai Londonban és a németországi Heidelbergben szerzett ismeretek tették Bethlen Miklóst a 17. századi erdélyi protestantizmus legnagyobb alakjává. A hollandiai és a németországi egyetemeken szerzett teológiai felfogását és műveltségét jól ötvözte az erdélyi iskolákban szerzettekkel. A racionalizmus itthon alig hatott eszméi megragadták őt, elgondolkozott Grotius új jogi tanain, de az ateista tanokkal keményen szembeszállt. Bethlen Miklós a magyar reformátorokra emlékeztető hévvel és elszántsággal védte és bizonygatta az erdélyi protestantizmus létjogosultságát és történelmi küldetésének fontosságát. A peregrinációból és a külföldi utazásokból hazatérő Bethlen Miklóst egy „kicsinyes és áskálódó világ” fogadta. Öt is, mint korábban kiváló tanítóját — Apáczai Csere Jánost — az Erdélyi Fejedelemség felemelése foglalkoztatta. Elképzelésében egy új Erdély jövőképe formálódott meg. Egy olyan Erdélyé, amely politikai, gazdasági és kulturális szempontból erős és virágzó lesz. Az elképzelés megvalósításához két tényezőt tartott szükségesnek. Az egyik a külpolitikai tényező volt: „Bethlen Gábor, a Rákócziak török szövetségben németre támadó hatalmas fejedelemsége képzeletben kezet nyújtott Hollandia és Franciaország'szellemének.”1 A másik pedig a belpolitikai tényező volt: Erdély protestantizmusának megerősítése és fenntartása egy erőskezű protestáns (református) fejedelem személyében és a protestáns egyházak politikai, társadalmi és kulturális téren való befolyásának növelésében. Bethlen Miklósnak néhány évre volt szüksége ahhoz, hogy rádöbbenjen a 17. századi Erdély valóságára, megfogyatkozott, létért küzdő ország belső ellentmondásaira, politikai pártharcaira és politikusainak rövid látására. Rá kellett ébrednie arra, hogy az uralkodó tekintélye, a fejedelemség semmivé lett. A „szegény fejedelem erőtlensége és az uraknak ezzel az erőtlenséggel való visszaélések” ellenére hitt abban, hogy neki küldetése van. Úgy érezte, hogy hivatása, Isten előtti felelőssége nem engedik őt, hogy a nehézségek ellenére meghátráljon. Véleményt nyilvánít, harcba száll féltve őrzött protestáns egyházáért és annak intézményeiért. Az erejét meghaladó feladat teljesítésében az isteni gondviselés és eleve elrendelés tudata vezeti őt élete végéig. Bethlen Miklós, a protestáns politikus Gróf Bethlen Miklós jól ismerte a 17. századi Erdélyi Fejedelemség ingatag politikai helyzetét, a 17. századi fejedelemség minden problémáját, mivel édesapja révén „beleszületett” ebbe az erdélyi politikai mihőbe. Gyerekkora óta volt alkalma megismerkedni a politikummal, mint olyannal. Ehhez társult politikusi tehetsége és cselekedeteinek mély biblicitása, amelyet a későbbiekben jól kamatoztatott a 17. század végi Erdélyi Fejedelemség javára. Az általa alapított bethlenszentmiklósi református egyBknda KÁLMÁN: Bethlen Miklós kancellár (1642-1716) In: Hitel, 1942. 7. sz. 393. p. i
