Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus
Közlemények Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus Albert András „Erdélyi Sóion, akinek köszönheti Erdély a’ Leopoldinum Diplomát, és sok egyéb megmaradására tartozó jó dolgokat.” (Bőd Péter) Bevezetés Az Erdélyi Fejedelemség az 1640-es években a nyugalom és a béke fellegvára volt. A Portának befizetett évi adó biztosította Erdély belső önállóságát. Földjén évtizedek óta nem járt ellenség és gazdag, számottevő állammá fejlődött. Ereje akkora volt, hogy nyugati nagy országok szövetségében a harmincéves háború időszakában (1618-1648) a Habs- burgokkal is szembeszállhatott. Ezekben az években fegyverrel kényszerítette a császár-királyt, hogy a Magyar Királyságban az alkotmányosságot és a vallások szabad gyakorlását biztosítsa a protestánsoknak is. Ebben az önmagában bízó, büszke országban született és nevelkedett Bethlen Miklós (1642-1716), korának legnagyobb erdélyi magyar politikusa. A 17. század végi Erdély állapota és sorsa szervesen egybefonódott a Bethlen Miklóséval. Élete és munkássága hűen tükrözi a korabeli erdélyi állapotok és viszonyok alakulását. Az ő neveltetése, taníttatása a legjobb volt, amit akkor Erdélyben egy nemes ifjú megkaphatott. Az erdélyi Bethlen nemzetség ezen ágának hagyománya az volt, hogy az ifjakat magasabb műveltségre oktatták. Bethlen Miklóst tanítói és tanárai mind a világi mind a vallási tudományokba bevezették, amelyek szerencsésen ötvöződve döntően meghatározták egész politikai pályáját. A bölcsesség világát és a hitet hozták az elméjébe és állandó önnevelésre, az Erdélyi Fejedelemség hagyományaihoz és a protestáns egyházhoz való töretlen hűségre buzdították és oktatták. A politikai események döntően beleszóltak tanulmányaiba. II. Rákóczi György fejedelem (1642-1660) 1657-es szerencsétlen kimenetelű lengyelországi hadjárata romba döntötte az Erdélyi Fejedelemséget. Török és tatár portyázó hadak dúlták a gazdasági és kulturális szempontból megerősödött országot. A harctérré változott országban menekülniük kellett a kolozsvári iskola diákjainak Bethlen Miklóssal együtt. A könyveket fegyverrel kellett felcserélnie. A hónapokon át tartó bujdosást a peregrinációs út váltotta fel. Hollandiába, a leideni egyetemre ment, ez volt az első útja az erdélyi kálvinista diákságnak. Az ott töltött tanulmányi évben sajátította el a későbbiekben jól kamatoztatott teológiai ismereteket. A teológiai ismereteken túl magába szívta a hatalma teljében lévő Hollandiának protestáns műveltségét is. A hollandiai Leidenben, az
