Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József csanádi püspök a szerzetesrendekről az 1839-1840. évi országgyűlésen
6o Egyháztörténeti Szemle IX/3 (2008) mint egy materiális szerszámot, mint peldáúl a borotvát, melly ha nem vág, az ember újra megköszörüli, az emberi szerszámnak pedig az a természete, miszerint ha az ember azt már egyszer elhasználta, azt úgy kell eldobni, mint a kinyomott czitromot [...] Illyés szerszámok voltak a szerzetesek, jelesen a Jesuita-Rend, némellyek kezében.” Az idézetekből illetve saját érveléséből (például „védelmében”) is kitűnik, hogy melyik oldalra kíván állni a rend ügyében. Nyilvánvalóan alapmunkának tekinti az említett írásokat, egyértelműen azonosul az azok lapjain leírtakkal (vö. Lalande: „religiót, erényt s tudományokat terjesszék” - Lono- vics: „iskolák, tudományok s religio iránt szerzett érdemeik”, ugyanakkor Andrássy: „egész Európában [...] lassanként kiirtatnak” - Lonovics: „Hazánkban [...] örök becsben lesznek”). Nehezen, ámde mégiscsak sikerül elszakadnia a rend szakirodalmi, külhoni védelmétől, és a hazai törvények tudós értelmezéséhez lát. Cáfolja, hogy Mária Terézia helybenhagyásával töröltettek volna el a jezsuiták, miként az üzenet állítja, pontosabban „a római szent szék által Mária Therézia helybenhagyásával”. Szerinte az uralkodó saját szívére hallgatva, a pápai döntés ellenére még két évig fenntartotta a rendet, s csupán a fenyegető külpolitikai veszély bírhatta érzelmei elleni cselekedetre.1^ Gyakorló tanító lévén nagy fontosságot tulajdonít az oktatási * 15 rális elveket vallott a nevelés, oktatás és a vallás terén is, ahogy ez a felszólalásaiból is kitűnik. Családjában tovább örökítette nézeteit, hiszen „fiai, Manó, Aladár és Gyula, a reformkori országgyűléseken a korszerű eszmék lelkes szószólói lettek.” Diószegi István: Andrássy. In: Budapesti Negyed, 1993.1. sz. [Budapest Főváros Levéltára, Online: www.bparchiv.hu - 2008. március] 15 A korszak uralkodóinak magatartására ld.: „A rend feloszlatását a Bourbon államok hozsannával fogadták, de Mária Terézia (1740- 1780) már tartózkodóbb volt, míg II. Nagy Frigyes (1740-1786) Poroszországban és II. Katalin cárnő (1762-1796) Oroszországban a katolikus iskolák fenntartása érdekében a rendelet végrehajtását meg is akadályozták.” Adriányi, 2001. 351-352. p. Más szerzők ellenben kifejezetten Mária Terézia - meggyőződése ellenére adott - beleegyezésének döntő szerepét hangsúlyozzák a rend feloszlatását illetően. Ld. RÁCZ ZOLTÁN: Jezsuiták tegnap és ma. Bp., 1974. (továbbiakban: RÁCZ, 1974.) 139-145. p. A „Bourbon-államok követelésére” kifejezésből pedig sejthető egy harmadik, a protestáns államok politikai nyomását hangsúlyozó hozzáállás: Gecse Gusztáv: A szerzetesség története. Bp., 1995. (továbbiakban: GECSE, 1995.) 143. p. Hangsúlyeltolódás figyelhető meg a szerint a vonulat szerint, amely a renddel kapcsolatban kifejezetten az orosz és porosz uralkodók általi megmentését hangsúlyozza. Kowalski, J. W.: Szerzetesek, egyházak, társadalom. Bp., 1975. 232. p.
