Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNY - Lukácsi Zoltán: Sombori József egyházi beszédei, avagy a katolikus prédikáció útkeresése a felvilágosodás korában
24 Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008) feltárása sok fontos szemponttal gazdagíthatná a felvilágosodás magyarországi megjelenéséről, elterjedéséről, recepciójáról alkotott elképzelésünket. Egyrészt láthatjuk, hogy az egyházi szerzők már akkor erőteljesen foglalkoztak a felvilágosodással, amikor az valójában még el sem terjed hazánkban. A tanult — különösen a külföldön tanuló papok — előbb szembesültek a megváltozott korszellemmel, a pápai és uralkodói figyelmeztetések is hozzájuk jutottak el elsősorban.146 Igaz, leginkább a felvilágosodás veszélyeire intettek, figyelmeztették a híveket a hitükkel össze- egyeztetheteden tanokra. Ugyanakkor — mivel új kihívásokkal kellett szembenézniük — reflektálniuk is kellett azokra, újra kellett gondolniuk és fogalmazniuk addigi igehirdetésüket, meg kellett vizsgálniuk, mi az elvetendő és mi a használható ezekben a gondolatokban. így rájuk nézve is megtermékenyítő hatású volt az új eszmék terjedése. Némi túlzással állíthatjuk, hogy a felvilágosodás negatív lenyomata előbb és intenzívebben jelenik meg nálunk, mint maga a felvilágosodás. Másrészt a korabeli prédikációkból mérhetjük le igazán, hogy vajon mit tudott az ádagember az új korszellemről, gondolkodásról. Legtöbben ugyanis nem olvasták a meghatározó szerzőket, de a prédikáció még mindig igen széles tömegekhez jutott el. A nyomtatásban megjelenő prédiká- ciós gyűjteményeket pedig más papok is felhasználták beszédeikhez, így' a prédikáció tudatformáló erejét csöppet sem lenne szabad lebecsülnünk ebben a korban sem. Az emberek nagy része annyit tudott az új eszmei áramlatokról, amennyit a szószékről hallott róla. Míg a felvilágosodás nagyon szerteágazó, néha egymásnak is ellentmondó gondolati rendszereket tartalmaz, a papság interpretációjában mindez egységes színezetet kapott. Ok ugyanis minden új eszmében a „megvilágosultak” összehangolt támadását vélték felfedezni a hit, az erkölcs és az egyház ellen. Vélhető tehát, hogy ahhoz, hogy a „felvilágosodás” szót ma összefoglalóan használjuk egy kor sokszínű eszmeáramlataira, s mint többé-kevésbé egységes fogalmat kezeljük, hozzájárult a korabeli prédikáció szemlélete is. 146 Piszkék, 1933. 62. p.
