Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József csanádi püspök a szerzetesrendekről az 1839-1840. évi országgyűlésen

Lenovics József Csanádi püspök a szerzetesrendekről

57

az egyes szerzetesrendek újbóli letelepedésére, vagy akár csak további működésére is. Fazekas Csaba vizsgálódása arra mutat rá, hogy az egyes vármegyék között erőteljes hangsúlyeltolódások észlelhetőek, attól függően, mennyire erős a katolikus egyház befolyása az adott megyében.4 5 1839-ben, a december 2-ai kerületi ülésen például Sopron vármegye indítványt nyújtott be, mi szerint a magyar diéta beleegyezése nélkül ne lehessen behozni szerzetesrendet az ország területére, tehát a király az országgyűlés nélkül ne dönthessen a kérdésben. Az egyház nézőpontja ellenben merőben más volt, a szerzetesrendek betelepedésének engedélyezését az uralkodó kizárólagos felségjogának tekintették.

Az 1839-40. évi diétán vitatás alá került a rendek problémája - ez azonban nem jelenti azt, hogy ne merült volna fel az előző országgyűlésen is, más témában tett felszólalásba burkolva. Itt viszont külön tárgymegjelölést is kapott. Mégsem a parázs egyházpolitikai vitákat színesítette, pontosabban azok sem konkrétan a vallásról szóltak. Nem a katolikusok és protestánsok kerültek ugyanis egymással szembe, hanem a konzervatív és a liberális gondolkodású erők.s

A Jézus Társasága honi működése 1773-ig volt legális, akkor nemzetközi nyomásra Mária Terézia királynő beszüntette. Az 1773. augusztus 16-i „Dominus ac Redemptor noster” kezdetű pápai bulla, amelyet a korábban jezsuitabarát XVI. Kelemen pápa adott ki, rendelkezett a rend feloszlatásáról. VII. Pius viszont 1814-ben újra engedélyezte a jezsuiták működését. Ettől kezdve az országgyűléseken rendszeresen előkerült a Loyolai Szent Ignác6 által alapított rend kérdése.? A reformkorban XVI.

4 Fazekas Csaba: A szerzetesrendek közéleti szerepének megítélése a reformkorban, különös tekintettel a jezsuitákra. In: Fiatal egyháztörténészek írásai. Szerk.: Fazekas Csaba. Miskolc, 1999. 76-113. p. [Magyar Elektronikus Könyvtár: www.mek.oszk.hu - 2008. március] (továbbiakban: Fazekas, 1999.)

5 Egyes szerzők felhívják a figyelmet a szerzetesrendek széles látókörű kezelésének szükségességére. Vö. Fazekas, 1999.

6 Loyolai Szent Ignác (1491-1556): Inigo López de Loyola néven született. Az általa létrehozott rend „szigorúan monarchikusán berendezett”, és „a katolikus megújulás legfőbb eszköze volt”. „1540. október 27-én a »Reimini militantis Ecclesiae« kezdetű pápai bulla hagyta jóvá a rendet, amely a kezdeti nehézségek ellenére - még a pápaság részéről is - csakhamar szédítő gyorsasággal egész Európában elterjedt.” Adriányi, 2001. 299-300 p. Az ellenreformáció harcosaiként aposztrofálja a jezsuitákat: Szántó Konrád: A katolikus egyház története. II. köt. Bp., 1988. 263-266. p.