Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 3. szám - TANULMÁNY - Kárbin Ákos: Egyházpolitikai küzdelmek Egerben, 1890-1895

Egyházpolitikai küzdelmek Egerben

47

különbözők voltak.5 Ekkor már más országokban, mint például Belgiumban már megtörtént az egyházi és állami funkciók szétválasztása. Viszont a magyar politikusok konzervatív szegmense nem tudott, vagy nem akart a dualista monarchiát liberális elvű szemléletben továbbfejlesztő politikai csoporttal megegyezni.6

Azonban az 1880-90-es években a zsidó vallás recipiálása „egy kalap alá” került az úgynevezett egyházpolitikai törvényekkel. Vagyis ez alatt értjük, a polgárok szabad vallásgyakorlását, az országban működő felekezetek egyenjogúsítását, az egyik vallásról a másikra való szabad áttérést, illetve a katolikus egyház kitüntetett előjogainak felszámolását.7

Gróf Csáky Albin (1888-1894) vallás- és közoktatásügyi miniszter már a Tisza- és Szapáry-kormányokban is viselte a tárcát és síkra szállt az ún. egyházpolitikai törvények megszületéséért. Azonban csak a Wekerle-kormány működése alatt alkották meg a törvényt, illetve annak is a második megalakulását követően. Ezt viszont Csáky, mint kultuszminiszter már nem érhette meg, sőt maga a Wekerle kormány is megbukott az izraelita vallás religio recepta-nak nyilvánítása előtt. A zsidó vallás a megtűrt vallások sorából az állam által elismert, vagyis a bevett vallások sorába emelkedett.8 9

A mindennapi életben kisebb-nagyobb fennakadásokat okozott, hogy a reformok előtt Magyarországon a házasságokban az egyházi törvények voltak mérvadóak, csak ez azt jelentette, hogy öt különböző házassági jog volt érvényben.^ A katolikus egyház ellenezte a vegyes házasságokat, de volt lehetőség mégis arra — ebben az esetben viszont a feleknek ún. reverzálist kellett adniuk -, hogy egyfajta biztosítékot adnak arról, hogy a születendő gyermeket katolikus hitben fogják nevelni. Ez a rendelkezés viszont kiváltotta a protestánsok aggodalmát, mert a katolikus népesség aránya az össznépességben 1864 és 1890 között folyamatosan emelkedett, 48,67 %-ról 50,84 %-ra, míg a protestánsok aránya 20,33 %-ról 19,77 %-ra csökkent.10

s Wekerle Sándor és kabinetje. Politikai jellemrajzok. Bp., 1892. 73.

6 Fazekas Csaba: Katolicizmus és konzervativizmus a XIX. századi Magyarországon. In: Múltunk, 2002. 3-4. sz. 4627 Gonda László: A zsidóság Magyarországon, 1526-1945. Bp., 1992. 156.

8 Fejtő Ferenc: Magyarság, zsidóság. Bp., 2000. (História könyvtár. Monográfiák, 14.)

9 Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Magyarország története, 1867- 1918. Bp., 1934. (reprint: 1994.) I. köt. (továbbiakban: Gratz, 1934.) 292.

10 Gratz, 1934.293.