Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - TANULMÁNY - Sarnyai Csaba Máté: Deák Ferenc és a katolikus önkormányzat megvalósításának nehézségei
Deák Ferenc és a katolikus önkormányzat 29 tünteti fel. A levél jól példázza az autonómia egyházias megközelítésének érvelési módját. Az állam és az egyház szoros kapcsolata nem jelent többé mást, az egyház számára, mint az állam gyámságát. A bajok oka az, hogy eddig az egyház, a község és a népiskola közti viszonyt az állam az egyháztól függetlenül rendezte. A prímás igaztalan vádaskodásnak titulálja azt, hogy a katolikus papság a népoktatást kizárólag a saját kezében tartotta és annak működtetéséből kizárta volna a szülőket, és más világi katolikusokat. Az egyházi vagyon, illetve az iskolai és hitéleti alapítványok kezelése kapcsán felmerült kritikára vonatkozó felelősség vállalást arra hivatkozva utasítja el, hogy az uralkodó apostoli joga nevében ezeket a javakat is a királyi kormányszékek kezelték. Az érsek nézete szerint az egyházi vezetés olyan autonómia-elképzelést tud támogatni, amelynek kompetenciája, szervezeti és működési rendje megfelel a katolikus egyház hierarchikus szerkezetének, és azzal az elsődleges céllal jön létre, hogy át, illetve visszavegye az állam által eddig gyakorolt jogköröket. Összegezve az érvelés lényegét azt mondhatjuk, hogy az egyház már régtől fogva arra törekszik, illetve azt teszi, amire most kényszeríteni próbálják. Nevezetesen függetlenedni kíván az állam befolyásától, hogy „önmaga lehessen”, anélkül, hogy a hívek befolyása jelentősen növekedne az egyházi életben, hiszen az eddig is megfelelő mértékű volt. Jól kivehető tehát, hogy a klérus konzervatív része elsődlegesen jogbiztosítási céllal akarta az ön- kormányzatot. IV. Az Eötvöstől jött sugallmazásra a gyakorlatban is reagált a püspöki kar. 1867. december 8-án a katolikus autonómia szervezéséről tervet dolgozott ki. E szerint a klerikusokból és világiakból álló „vegyes tanácskozás” célja a templomi alapítványoknak, az egyházi iskolák vagyonrészeinek és tanügyi kérdéseknek a felügyelete, kezelése és ellenőrzése. Az autonómia-szervezet felépítése elgondolásuk szerint háromszintű: egyházközségi, egyházmegyei, és az országos főegyháztanács. A valódi befolyás egy végrehajtó funkcióval rendelkező állandó bizottság az Igazgató- tanács kezében van. Az egyes egyháztanácsok tagjainak egy részét választanák, míg a másik része hivatalánál fogva kerülne be. Csak az egyház- községi tanácsok tagjaira voksolnának közvetlenül a hívek, de a plébános eleve tagja lenne a testületnek. A legalsó szintű grémium tagjai választják az espereskerületi választókat, ők pedig az egyházmegyei tanács tagjait, közülük pedig a főegyháztanácsét.
