Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 3. szám - TANULMÁNY - Sarnyai Csaba Máté: Deák Ferenc és a katolikus önkormányzat megvalósításának nehézségei

30

Egyháztörténeti Szemle IX/3 (2008)

A több szűrős választási rendszerrel akarta a püspöki kar távol tartani a világiakat a valódi befolyástól. Eltérően az 1848-as püspöki autonómia-koncepciótól, ahol a világiak kétharmados többségben lettek volna az egyes testületekben, ez a javaslat 50-50%- ot tartalmaz, ami jelentős visszalépés. Ezt a tervezetet a püspöki kar több katolikus politikussal is véleményeztette. így került bele utólag Eötvös József kultusz miniszter javaslatára, a szervezeti szintek közé az espereskerületi tanács és az országos főegyházta- nácsban a klerikus és világi képviselők feles arányszámnak 1/3 : 2/3-ra való átváltoztatása. Számokban kifejezve a 267 tagból álló főegyháztanácsban 82 egyházi és 185 világi főtanácsos lett volna. Az így módosított püspöki tervezetet Simor János prímás a pesti központi szemináriumban rendezett 1868. október 1. tanácskozás elé terjesztette. Erre a katolikus főrendek közül nyolcvankettőt hívtak meg.

Deák először ezen az eseményen szólt hozzá a katolikus autonómia kérdéséhez. Világos, hogy - liberális elvi alapokon - az autonómia-igény jogosságát a hazai katolikusság összességének nevében, a korábbi államegyházi státusból fakadó túlhatalom igényét tagadva alapozza meg: „Mi, hazánk r(ómai) kath(olikus) vallásé polgárai, egyháziak úgy, mint világiak, nem akarhatjuk, hogy egyházunk más egyházak felett hatalmat gyakoroljon; mi másokat elnyomni nem akarunk, nem akarjuk, hogy az állam minket más egyházak fölé emeljen.”18 * Ugyanakkor azonban az sem fogadható el a számára, hogy az állam gyámkodjék a katoplikus egyház felett, ezzel meggátolva az egyház tagjait abban, hogy - mint legilletékesebbek - ezeket az ügyeket szabadon, maguk intézzék. Az állam feladata csak a többi felekezettel azonos mértékű védelem biztosítása. Két alappilléren nyugszik Deák szerint a polgári állam és a katolikus önkormányzat viszonya: az egyház tagjai tiszteletben tartják az állam törvényes hatalmát, „de egyházunk ügyeinek szervezésére és vezetésére nézve szabadságot s egyenjogúságot kívánunk s független önállást”.^ Röviddel később pedig azt is kimondja, hogy az autonómia létrehozása és tartalommal való megtöltése nem csupán az egyháziak és egyes kiválasztott világi körök kompetenciája, hanem az egyházhoz tartozó minden emberé: ,A katolikus autonómia az egész katolikus egyházat illeti. A római katolikus egyház pedig a római katolikus vallást követő egyháziak és világiak összessége. Ezen

18 Kónyi Manó: Deák Ferenc beszédei. VI. köt. 1868-1873. Bp., 1886.

(továbbiakban: KÓNYI, 1886.) 224.

!9 Kónyi, 1886. 224.