Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - TANULMÁNY - Sarnyai Csaba Máté: Deák Ferenc és a katolikus önkormányzat megvalósításának nehézségei
28 Egyháztörténeti Szemle IX/3 (2008) hogy az e célra fordítható katolikus alapok sokkal nagyobbak, mint bármely más egyház hasonló rendeltetésű forrásai. E mellett Eötvös fontosnak tartja megemlíteni, hogy a vallási közömbösség a katolikusok között általánosnak mondható. Mindezek közös okát abban látja, hogy a világi híveknek az egyház belső működésére semmilyen befolyásuk nincs. A kiegyezéssel ismét beköszöntő nagyobb mértékű polgári és politikai szabadság az ő véleménye szerint csak akkor válhat a katolikus egyház számára is gyümölcsözővé, ha az nem a klérusnak adott kiváltság csupán, hanem az ország minden katolikus polgárának közös joga. Mivel úgy látja, hogy az új viszonyok között az előbb látott körülmények veszélyeztetik a honi katolikus egyház helyzetét Simor János prímáshoz fordul és arra szólítja fel, hogy püspök társaival közösen — a politikai körökkel egyeztetve - megoldást dolgozzon ki a magyar egyház belső viszonyainak átalakítására.16 Ennek bizonyos irányaira javaslatot is tesz. A kiindulópont az ő elgondolásában egy világos hatáskörökkel rendelkező autonómia-szervezet létrehozása, ugyanis szavai szerint „ezen autonómiának mértéke az egyháznak szabadsága, mely a vallásos szellem kifejlesztésének feltétele”. Az autonómia léte attól a valódi befolyástól függ, amelyet az egyház „fontosabb érdekeinek igazgatására” híveinek enged. Másrészt arra is utal, hogy ez teheti lehetővé, azoknak az erőknek a lecsendesítését, amelyek amellett érvelnek, hogy az új viszonyok között az állam erőteljesen érvényesítse a kor uralkodó eszméit a hazai egyház működésében. A világiak meghatározó befolyása nézete szerint nélkülözhetetlen az egyházi vagyon kezelésében és a népoktatásban, nem terjedhet azonban ki a tisztán egyházi dolgokra. Ez utóbbiak közé tartozónak tekinti a dogmákat és az egyházfegyelem kérdését. Végül annak a meggyőződésének ad hangot, hogy az általa felvetett befolyási igényt a legelkötelezettebb katolikusok többsége és az alsóklérus nagy része is óhajtja, sőt követeli, így annak megvalósítása halaszthatatlanná vált. Simor prímás válaszában1? visszautasítja Eötvös kritikáját. Tévesnek nevezi azt a felvetést, hogy Magyarországon a katolikus egyház meglévő gondjai a világi katolikusok egyházi befolyásának eddigi mellőzésére lennének visszavezethetők, és bármilyen okból a felső klérusnak lennének felróhatok. A hitbéli közömbösséget például döntően a katolikus egyházzal szemben ellenséges sajtó gerjeszti azzal, hogy az egyházat a haladás ellenségeként 16 Religio, 1867. szeptember 14. '? Religio, 1867. szeptember 21.
