Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 3. szám - TANULMÁNY - Sarnyai Csaba Máté: Deák Ferenc és a katolikus önkormányzat megvalósításának nehézségei

26

Egyháztörténeti Szemle IX/3 (2008)

az érvelést látszik igazolni Scitovszkynak egy a pécsi püspöki szentszék április 26-i ülésén tett kijelentése is. A püspök ekkor az országgyűlésen történteket ismertetve ezt mondta: ,A számos katholicus egyházi és világi rendűeknek kérelemlevele (petitiója) a teendők rendkívüli halmaza és az országgyűlést berekesztő határ-időnek nyílsebességű közeledése miatt már nem tárgyaltathatván csak a miniszter Elnöknek kedvező válasz mellett a jövő országgyűlési tárgyalásra átadatott.”^ A fenti szavakat azért tartottuk fontosnak szó szerint idézni, mert - nézetünk szerint - egyértelműen mutatják, hogy egy liberális elfogultsággal aligha vádolható prominens egyházi személyiség is, saját alárendeltjei körében, azaz ilyen értelemben önmaga szabad belátása szerint, úgy ítélte meg, hogy nem liberális mesterkedés, hanem objektív időhiány vezetett a petíció vitájának elhalasztásához. A liberális képviselők, itt jelesül Deák, egyház- és katolicizmus-ellenessége, mint fő ok egyébként már az egyik korabeli idevonatkozó forrásban Fogarassy püspök emlékiratában is olvasható.9 10 Ez hosszú időn át megalapozta az előbb említett interpretációra épített, meglehetősen erős érzelmi töltésű magyarázatokat. Azzal, hogy elkésettnek nyilvánították a javaslatot, az úgynevezett katolikus autonómia-igény első nyílt fellépése kudarccal zárult.

III. A kiegyezés idején Eötvös József mint liberális gondolkodású politikus és egyben katolikus vallásé vallás és közoktatásügyi miniszter értékeli egyháza korabeli állapotát. Az ő nézetei11 jól tükrözik a korszakban mérsékelten szabadelvűnek aposztrofált autonómia-törekvések motivációját és célját. A katolikus egyház helyzetét Eötvös Magyarországon nem tartja kielégítőnek. Szavai szerint annak ellenére sem, hogy a hívek számát, vagyonának nagyságát és politikai befolyásának mértékét tekintve ez a legnagyobb felekezet. Ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy egy 1846-os adat szerint12 az összlakosság száma Magyarországon, Erdély nélkül, 11.895.769, ebből 6.333.108 fő római, míg 890.

9 Pécsi Püspöki Levéltár, 1848/918. sz.

10 „Nyíltan kimondjuk, hogy nem ellen okok, hanem az akarat hiánya, a rendi táblának akkori sajátságos, discussiót nem tűrő, az erősebbnek hatalma alatt elzsibbadt helyzete szülték az épen nem várt eredményt, hogy a petíció mint elkésett elmellőztessék.” [Fogarassy Mihály]: Emlékirat az 1847/48. országgyűlés alatt tartott püspöki tanácskozmányokról. Egy résztvevőtől. Pest, 1848. 63.

11 Eötvösnek a korszakban az egyházak autonómiájáról vallott nézeteit és azok motivációit röviden összegzi: Schlett István: Eötvös József. Bp., 1987. 241-44.

12 Forrás: Fényes Elek: Magyarország leírása. I. köt. Pest, 1847. 33.