Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Papp, Julien: 1848 Magyarországon: a katolikus egyház és a forradalom

1848 Magyarországon: a katolikus egyház és a forradalom

97

Ebben a helyzetben a császári seregeknek anyagi segítséget felajánló Hám János esztergomi érsek csak egy szélsőséges példa lehetne, viszont kollektív aktusról van szó a püspökök esetében, akik pásztorlevélben figyelmeztetik híveiket Windischgraetz hercegnek, a prágai felkelés vérbefojtójának bevonulásakor, hogy „főméltóságú Windischgraetz hercegnek mint főparancsnoknak és teljes hatalmú királyi biztosnak, az ország kibékéltetőjének magas rendeletéit nemcsak elfogadni, hanem pontosan teljesíteni, sőt a parancsa alatt lévő cs. és kir. hadseregek támogatása által üdvös céljainak kivitelére segédkezet nyújtani tartozunk”.11 Emellett 1849 márciusában, Hám munkatársa, Haynald Lajos megtagadta a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetését azon a címen, hogy ez ellenkezik az egyházi kormányzattal. Erre az „amúgy is bizalmatlan tömeg mintegy ostrom alá vette az érseki palotát, ablakait beverték. Haynaldnak később az utcán sem volt szabad mutatkoznia.”12 13 Végül az is jellemező, hogy az Országos Honvédelmi Bizottmány a felső papság több tagját hazaárulónak nyilvánította és javaikat elkobozta.

Amikor a háború küszöbön állt, az országgyűlés a népiskolai törvény tervezetének vitájával volt elfoglalva. Az Eötvös József-féle program kilátásba helyezte többek közt „közös” — azaz felekezeti különbség nélküli — iskolák felállítását; a vallásoktatást ki akarták venni a tanrendből, valamint a vasár- és ünnepnapokon kívül egy tanulót se lehetett volna templomba járásra kötelezni. Ami a tanári állásokat illeti, ezeket nem az egyház, hanem a minisztérium akarta betölteni nyílt pályázatok útján. A háború veszélye miatt a kormány — meg akarván őrizni az egyház jóindulatát és a nemzet egységét — engedékenynek mutatkozott és lényegesen tompított az eredeti elképzeléseken. Ezzel azonban pórul járt, mivel az országgyűlés többsége ellene volt minden engedménynek az oktatáspolitika terén, a katolikus hierarchia pedig a legkisebb változtatást is az egyház ügyeibe való goromba beavatkozásként könyvelte el. Egy „Eszmélkedés a közös oskolák felállításáról Magyarországban és a miniszteriális eljárása felett” c. írásban, amely a katolikus egyház álláspontját kívánja összefoglalni, Ri- mely Mihály pannonhalmi főapát élesen támadta a miniszteri tervezetet, valamint az összes tervezett átalakítást, melyek szerinte 1848 tavasza óta megrendítették és megsemmisítésre ítélték az egyház évszázados kiváltságait.1’ Kiemelte az elemi iskolák kérdését, hogy még inkább elítélje a felekezeti megkülönböztetés nélküli intézmények tervezetét. Ez a dokumentum teljesen egybevág azzal a memorandummal, amit ezidőtájt, 1848

11 Idézi: Sl’IRA GYÖRGY: A magyar nép története. II. (1526-1849). Bp., 1956. (7. kiadás) 189. p.

12 Fazhkas, 2001.

13 I'A/.KKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát a Batthyány-kormány iskolapolitikájáról. In: BQ'báytöríéneti Szemle, 2000. 2. sz. 98-109. p. [URL: http://mek.oszk.hu/02200/02214] 2008. március 8.