Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Papp, Julien: 1848 Magyarországon: a katolikus egyház és a forradalom
98 Egyháztorténeti Szemle IX/2 (2008) novemberében a püspöki kar intézett az október eleje óta a végrehajtó hatalom szerepét betöltő Országos Honvédelmi Bizottmányhoz.14 Szerzői kijelentik: „Mi a vallásos nevelést és képzést a szociális élet és polgárzat nélkülözhetetlen alapjának tartván, a közös iskolákat, melyek a vallásos nevelés eszméjével ellentétben állnak, helyeselni nem tudjuk, és soha nem is fogjuk és róla egyenesen kimondjuk, hogy csak a vallás iránti közönyösséget, vagyis az elvallástalanodást fogják hathatósan elősegíteni”. Ellentámadása során a püspöki kar támaszkodott az egyházi illetve konzervatív hangvételű sajtóra, petíciók illetve gyűlések révén szándékozott mozgósítani a katolikus tömegeket. A kormány hangja mérsékelt, de erélyes. Szász Károly államtitkár közli a püspökökkel, hogy nem képviselik a közérdeket és hogy intézkedései meghoztalakor „könnyen és örömest nélkülözi a magyarhoni püspöki kar egyébiránt nagy rabé c sült helybenhagyását”. A kormány csak a nemzetgyűlésnek felelős, írja Szász, és ha teljes mértékben követte volna a többség akaratát, sokkal messzebbre mehetett volna a reformok terén. Egyébként a kormány élvezte egy sor neves közéleti személyiség és publicista támogatását, nem is beszélve az alsó papság egy részéről, melynek — úgy tűnik — többsége hazafiasnak és törvénytisztelőnek bizonyult. A felvilágosult abszolutizmus hagyatékának tudható be, hogy a magyar társadalom jó részének 1848-ban magától értetődő volt, hogy a papok az állam szolgái és ezért fizetik őket, jóllehet az elismert egyházakon belül nagy vitákat okozott ez a kérdés.15 Több protestáns egyházi személyiség kiállt amellett, hogy az állam vegye teljesen kézbe az iskolák és az oktatás ügyét, illetve, hogy' hagyja magára az egyházakat, ideértve a „pápistát” is, ahogy azt a kálvinisták mondták. Mindenesetre, a különböző felekezetek alsópapsága döntő szerepet játszott a liberális forradalomból kinőtt hatalom meggyökereztetésében. 1848 tavaszán a prédikációk mindenfelé a kormány támogatására, a nemzeti egység megőrzésére, a közbiztonság és a rend fenntartására intették híveiket, amikor pedig kitört a háború, az alsópapság sok tagja égő patriotizmusról tett tanúbizonyságot. A forradalom „legális” fázisában a papok voltak azok, akik magyarázták a tanulatlan paraszttömegeknek, hogyan kell értelmezni az új törvényeket. így Debrecenben „Könyves Tóth Mihály [...] református lelkész arra oktatta híveit 1848. március 26-án [...], hogy a szabad földbirtok nem azonos a birtokok egyenlő mértékű felosz14 Fa/.KKAS Csaba: Szász Károly kultuszminisztériumi államtitkár válasza a katolikus püspöki kar emlékiratára, 1848. december. In: Egyháytörténeti Szemle, 2002. 2. sz. 93-104. p. [URL: http://mek.oszk.hu/02200/02214] 2008. március 8. I:> Zakak PETER: „Kossuth, a magyarok Mózese”. Liberális egyháziak Kossuth- képe 1848/49-ben. In: Aetas, 2003. 3-4. sz. [URL: http:// -www.aetas.hu] 2008. március 8.
